Az ember által létrehozott technológiák jelenleg nem hordozzák a természet biológiai és ökológiai ciklusainak alapelveit, ezért szembekerültünk saját létfeltételeinket biztosító környezetünkkel.

Civilizációnknak nincs megfelelő immunrendszere. Tény, hogy a természetes immunrendszert az ökoszisztémák alrendszereinek együttműködése hozza létre. Ellenálló képességünk érdekében ezért az általunk létrehozott mesterséges rendszerek működési sémáknak egyrészről a természetes ökológiai ciklusaiba kell ágyazódniuk, másrészről – megfigyelve az ökoszisztémák működését –, az ember által alkotott rendszereknek is ökoszisztémává kell alakulniuk, és együtt kell működniük.

A modern infokommunikációs eszközök már alkalmasak, hogy a rendszerek hálózatát megteremthessük.

A digitalizáció hatalmas előnyt hozhat az energiahatékonyság (és rezsicsökkentés) növelésében, a pazarlás csökkentésében, az egészségügyi ráfordítások csillapításában, a meglévő erőforrások hatékonyságnövelésének érdekében, az eredményes környezetgazdálkodásban.

A jelenleg elkülönült rendszereknek ennélfogva jóval nagyobb lesz a költségmegtakarítása, a társadalmi haszna és a környezettudatossága.

Nagy kérdés, hogy hogyan alakítsunk ki valóban fenntartható gazdaság- és társadalomfejlesztő nemzeti stratégiát a most zajló digitális forradalom és globalizációra törekvő technológiai gyarmatosítás közepette;

• hogyan fejlesszünk ki egy világszínvonalú és reményeink szerint úttörően példamutató, szuverenitást elősegítő, valódi körkörös gazdaságot lehetővé tévő hightech rendszert a Kárpát-medence erőforrásain alapulva,

• amely aztán lehetővé teszi a sokkal ésszerűbben működő regionális és nemzetközi (multinacionális) értéklánc és erőforrás monitorozó hálózat megalkotását a nemzeti rendszerek összekapcsolásával.

A cél az, hogy az emberi tevékenységek következtében ezek a létfeltételek a lehető legoptimálisabb állapotban legyenek.

A rendszer kifejlesztése ezért arra irányul, hogy először az alapvető életkritériumokat – levegő, víz, termőföld és energia – tegyük egy rendszeren belül vizsgálhatóvá.

Ehhez a társadalom, a gazdaság és az ökoszisztémák anyag-, energia- és információáramlásának komplex rendszerét képeseknek kell lennünk érzékelni, vizsgálni, ellenőrizni, minősíteni. Korunk tudománya és technológiai fejlettsége már képes erre.

A biológiai élet, az ökológia működése, és a társadalmi összefüggések gazdag tárháza – ismeretanyagai – jelenleg jobbára elkülönült szakirányú tudományos és műszaki intézmények kezében van. Mindezek az elhatárolt szakismereti elemek az ember kognitív képességeit messze meghaladó bonyolultságú rendszert képeznek. Az igazán releváns adatok, adatbázisok pedig szinte kivétel nélkül állami szolgáltatók felügyelet alatt állnak. Ezért állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen ennek a rendszernek a kivitelezése.

Alapvetően az állam szerepe és alkotmányos kötelessége a társadalom létfeltételeinek a megőrzése és megteremtése. Ennek érdekében a felvilágosult állam politikai és jogalkotási tevékenységével a társadalom minden alkotóelemét együttműködésre készteti.

A modern állam feladata az adatalapú társadalom megteremtésére. Ezért a jogrendszert az interoperabilitás érdekében át kell alakítani; az adatokat a köz szolgálatába kell állítani; a privát rendszerek, technológiák integrációját egy központi rendszer számára lehetővé tenni.

Hogyan kezdjünk bele ennek a hihetetlenül bonyolult feladatnak a felgöngyölítésébe?

Teljesen világos, hogy egy ekkora bonyolultságú rendszert, amelynek elemei egyelőre elszeparáltak, csak informatikai eszközökkel lehet átlátni, és az addig rejtett összefüggések feltárásával gyakorlatban használható megoldásokat csak számítógépek és kognitív technológiák bevetése nyomán lehet fejleszteni.

Bár a feladat elsőre elképesztő kaotikus képet fest, a megoldás itt is ugyanúgy történhet, mint bármely zűrzavar felszámolása esetén. A rendteremtéshez találnunk kell egy tényezőt, amelyet kinevezünk stabil igazodási pontnak. Ehhez a tényezőhöz aztán már lehet viszonyítani minden más addig megfoghatatlan más elemet is, és fel lehet térképezni mindegyiknek az egymáshoz viszonyított helyzetét, kapcsolatát.

A LifeQuality minőségbiztosító rendszer kiindulási alapja az élelmiszerlánc.

Az élelmiszerrel minden egyes ember kapcsolatba kerül. A megfelelő élelem az egészség legfőbb alapfeltétele. Ennek folyománya, hogy az élelmiszer fogyasztásán keresztül valamennyi embernek módjában áll tudatos kölcsönhatást gyakorolnia a saját egészségére és a környezetre is.

Arra kell törekedni, hogy az emberek olyan élelmiszert fogyasszanak, amelyek egyrészről megfelelnek a saját egészségének, de a természeti környezet megőrzésének is. Az optimális étrend egyszerre szolgálja a saját egészségét és a környezeti fenntarthatóságot, a bolygó állapotát is. Tehát ismerni kell egyrészről táplálék személyre szabott élettani hatásit, másrészről az ökológiai lábnyomát.

A világban egyre szaporodnak a különféle élelmiszerlánc nyomonkövető rendszerek. A legjobb ismereteink szerint, azonban egyik élelmiszerlánc rendszer sincs közvetlen összefüggésben a gazdaság más értéklánc rendszereivel.

Tekintve azonban, hogy az élelmiszer tulajdonságai közt megjelenik az emberi tevékenységek valamennyi következménye, a biztonságos élelmiszer előállítási és ellátási rendszer megköveteli, hogy az élelmiszerlánc rendszereket összeköttetésbe hozzuk a gazdaság valamennyi értéklánc- és térinformatikai rendszereivel, hogy – példának okáért – az élelmiszerben megjelenő adott szennyező érték kibocsátó forrása beazonosítható legyen.

A biztonságos és egészséges élelmiszer – ivóvíz, levegő, termőföld – tehát megköveteli az egyelőre elkülönülten működő értékláncok komplex, hálózatos integrációját.

Az élelmiszerlánc így egy megfelelő kiindulási alap arra, hogy bármely emberi tevékenységet ehhez a vezérfonalhoz igazítsunk, ennélfogva valamennyi termelő és ellátási tevékenység irányelvei elsősorban az egészséges élelmiszer és létfeltételek megőrzését – azaz a felelős környezetgazdálkodást – kell hogy tartsa szem előtt, és a gazdasági érdek csak másodsorban legyen szempont.

Legjobb tudásunk szerint a világon először tennénk lehetővé, hogy e célból összefüggésbe hozzuk egymással a különböző ágazatok fennhatósága alatt lévő adatbázisokat.

• Első fázisban összekapcsolunk pár kulcsfontosságú adatbázist és értékláncot. (Az adatok  rendszerszemléletű statisztikai elemzésének egységes kezeléséhez az informatikai és fejlesztési környezet feltételei – intelligens szoftver platformok, adatbuszok és infrastrukturális alapok megteremtése);

• Második fázisban “Bigdata”,”DeepLeaning” adatbányász robotok segítségével feltárhatóvá tesszük a köztük lévő értékes összefüggéseket – ekkor létrejön a LifeQuality; az adatalapú E-Government, elektronikus kormányzás sarokköve, ;

• Harmadik fázisban az értékláncok, ellátó rendszerek, kormányzati tevékenységek összehangoltsága és optimális működése a jelenlegitől sokkal fejlettebb módon kerülne támogatásra Mesterséges Intelligencia működésének köszönhetően – vállalati és kormányzati Mesterséges Intelligencia döntéstámogató asszisztens;

• Negyedik fázisban pedig a Mesterséges Intelligencia már nagy mértékben önállóan és megbízhatóan működik a társadalom és az ökológiai fenntarthatóság érdekében.

[Esetünkben a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy – valószínűleg a MBFSZ szervezetén belül működő NATÉR rendszeréből kiindulva – a különböző adatbázisokat alkalmassá tesszük arra – kommunikációs adatbusz kapcsolatokkal –, hogy az abban lévő adatok közti természetes összefüggések feltárhatóvá váljanak, hogy kutatórobotokkal elemezni lehessen korrelációikat. (Látni szeretnénk például, hogy a NATÉR adatbázisában megjelenő adatok, miként jelennek meg a NÉBIH élelmiszerláncában egy szennyezőként, azaz, beazonosítható legyen az adott élelmiszerben megjelenő szennyezést kibocsátó forrás. Vagy például az MVM által szolgáltatott fogyasztói adatok hogyan hozhatók összefüggésbe akár az élelmiszerlánc, akár bármilyen értéklánc energiafelhasználásával (végsősorom meg lehessen határozni egy adott termék ökológiai lábnyomát), és hogyan tudjuk segíteni a felhasználókat, termelőket, hogy az energiahatékonyságot növeljék, illetve, hogy környezetbarát energiafelhasználásra törekedjenek. Hasonlóan az ivóvíz felhasználásra, a hulladékgazdálkodásra, újrahasznosításra vonatkozólag is fokozatos építkezéssel kiértékelhetővé tesszük a folyamatokat.]

Mindezekből létre fog jönni egy értéklánc optimalizációt segítő, ellenőrző – vizsgáló – minősítő – tanúsító rendszer a LifeQuality, amely egyrészről segíti a tudatos fogyasztást, másrészről növeli a vállalatok társadalmi, környezeti felelősségvállalásának mértékét – azaz a mezőgazdaságon, élelmiszeriparon, egészségiparon és energiatermelés/ellátás vezérfonalán alapuló, valódi körkörös gazdaság megteremtésének alapvető eszköze lesz.

A rendszer működését úgy tervezzük, hogy az elősegítse a helyi és a nemzeti önellátó, független értékláncok kialakulását és fenntartását, minimalizálva a globális ellátási láncoktól való kitettséget és függőséget.

A szubszidiaritás elvén felépült társadalmat (alulról felfelé felépülő társadalom, amelyben a közjó érdekében végzett tevékenységek koordinálhatják a társadalom közösségeinek tevékenységeit) támogatjuk ezzel a hightech rendszerrel. Azaz, a globális értékláncok a lehető legnagyobb mértékig a saját társadalmi és természetföldrajzi adottságaik erőforrásaiból kiinduló – azaz önellátó nemzeti értékláncokon alapuljon, és a globális érték- és ellátási láncok a nemzetek (régiók) által alkotott független értékláncok integrált rendszere – azaz, önálló nemzetgazdaságok ökoszisztémája legyen.

A világot egységes rendszerként – rendszerek összetett hálózataként kell szemlélni. A nemzeti értékláncok létrehozásával saját lábra állnak a nemzetgazdaságok, s azok ilyen értelmű elszigetelésével úgy adjuk meg a lehető legnagyobb önvédelmet (immunrendszert) a gazdaságoknak, hogy azok egyszerre aknázhatják ki a helyi cselekvésben rejlő potenciálokat, és a globális gondolkozáson alapuló rugalmas forráselosztás és kereskedelem társadalmi és gazdasági előnyeit is.

Talán utópiának tűnik, hogy mindezt ilyen sterilen meg lehessen valósítani, mikor a bolygónk gazdaságát uraló multinacionális vállalatok nem igazán ismernek országhatárokat.

Mindenesetre törekedni kell arra, hogy olyan eszközt adjunk a fogyasztói társadalom kezébe, miáltal tudatos vásárlásaival egészség-, környezet-, és energiatudatosságát is kifejezhesse, és hangsúlyosan a saját nemzetgazdaságát, közösségét támogató termékeket és szolgáltatásokat választhassa.

Ehhez ugyanakkor az is szükséges, hogy egy vállalat is olyan döntéstámogató rendszert tudjon használni, amely lehetőséget ad számára, hogy a bonyolult értékláncainak kialakításakor – termékei előállítása során – ezeket a szempontokat racionálisan képes legyen kiértékelni és érvényesíteni.