Öko- és Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligencia

Az egész világon egyértelműen az a törekvés, hogy valamennyi társadalmi, gazdasági, termelési folyamatot Mesterséges Intelligenciával hatékonyabbá tegyünk. Ennek folyománya, hogy voltaképpen az emberi civilizáció sorskérdésének egyik legfőbb kulcsa a mesterséges intelligencia, hiszen végsősorom ez fog szabályozni mindent. A robotika és a mesterséges intelligencia általában a negyedik ipari forradalom epicentrumában áll. A modern civilizáció robotokra és mesterséges intelligenciára fog épülni. Amennyiben képesek vagyunk megalkotni azt a mesterséges intelligenciát, amely révén képesek leszünk összehangolni az ember egyéni és csoportos tevékenységi vektorait a faj kollektív érdekeivel és az ökoszisztémával, akkor az emberiség egy magasabb civilizációs fokra léphet. Ám ha továbbra is az egymásnak feszülő ellenérdekek kiszolgálója marad, akkor viszont önpusztító tevékenységeinket csak felgyorsítja. Legfőbb sorkérdésünk tehát az, hogy segítenek-e a gépek az emberiség fejlődésében vagy felgyorsítják a környezet és társadalom rombolását, és ezzel katalizálják az emberi faj kipusztulásának folyamatát?

A hagyományos mesterséges intelligencia képes arra, hogy az embereket algoritmusokkal helyettesítse, fokozza a hatékonyságot, de nem hordozza az emberi érzékenységet és értékeket.

Az ember-kompatibilis mesterséges intelligencia az emberi bölcsesség, értékek és érdekek kombinációja az “intelligens” algoritmusok erejével az okos felhasználó kezében. Az elsődleges szándék nem az kell legyen, hogy az embereket helyettesítsük a gépekkel, hanem az, hogy együtt gondolkodjunk velük.

Manapság robotokat találunk mindenhol, otthonunkon belül és kívül. A robotokat főként unalmas és nehéz munkákhoz használják, elszigetelt helyekre és gyári padlókra korlátozva. Vannak már félautomata és automata drónok, autonóm autók, és már fejlesztik a meglepően reális humanoidokat. Most már készen állnak arra, hogy egyre több társadalmi szerepet töltsenek be, és elég “okosak” ahhoz, hogy mozogjanak, anélkül, hogy más dolgoknak ütközzenek, és biztonsággal el tudnak keveredni a tömegekben. Szenzorokkal és motorokkal felvértezve, a legutóbbi humanoidok közül néhány már lassan átugorhat a “kísérteties völgybe”, meggyőzve minket, hogy már-már valóban emberiek lehetnek.

Sok természettudós elfogadja, hogy a gépek sokkal intelligensebbek és erősebbek lehetnek az embernél, és ez veszélyt jelenthet az általunk értékelt dolgokra. Bár sokan – én magam is – kétségessé teszik, hogy a gépek bizonyos mentális tulajdonságokkal rendelkezhetnek, mint például a tudat, az ilyen mentális tulajdonságok hiánya mégsem akadályozhatja meg a gépeket abban, hogy mi emberek jobban képessé váljunk arra, hogy általuk hatékonyabban elérhessük céljainkat a jövőnk érdekében. De mi garantálja azt, hogy ez a technológiai fejlődés nem üt vissza ránk?

A negyedik ipari forradalom és az ezzel együtt járó mesterséges intelligencia jelentette rizikók a legmagasabb tudományos érdeklődés fókuszában állnak jelenleg.

A világban zajló mesterséges intelligencia kutatásnak két fő csapásiránya van: Az egyik a kifejezetten célfeladatra fejlesztett algoritmus (pl. nyelvfelismerés, fordítás, önvezető járművek); a másik, az úgynevezett általános mesterséges intelligencia fejlesztése, amely bármilyen feladat megoldására képes lehet. Az általános mesterséges intelligencia egy magas fejlettségi fokozatát nevezik szuperintelligenciának, amely már jóval meghaladja az emberi intelligenciát, és posztutált működéséről azt tartjuk, hogy számunkra már kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlenné válik. Azt az állapotot, amikor már nem tudjuk felfogni, hogy mit művel a gép, szirgularitásnak nevezzük. Ezzel kapcsolatosan sok aggódó nyilatkozat napvilágot látott, miszerint az önállósodott számítógép ettől a pillanattól kezdve potenciális veszélyt jelent az emberi fajra nézve.

Erre való tekintettel egy új tudományág is megszületett, az úgynevezett Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligencia kutatás.

Az óriás technológiai magánvállalatok mellett, a világ szinte valamennyi vezető egyetemének van olyan kutatási területe és erre létrehozott intézete, amely az ember érdekeinek megfelelő, biztonságos mesterséges intelligencia alapelveit igyekszik feltárni. A negyedik ipari forradalom és az ezzel együtt járó mesterséges intelligencia jelentette rizikók a legmagasabb tudományos érdeklődés fókuszában állnak jelenleg.

Ám a szakértők meglátásom szerint meglehetősen hibás megközelítésből fogtak neki a probléma megoldásának. Az alapján próbálnak ugyanis létrehozni emberbarát számítógépet, hogy azt megkísérlik az emberi gondolkodáshoz, viselkedéshez, magatartáshoz hasonlatossá tenni. Így a problémát az emberi intelligencia mozgatórugóinak, működésének feltárásához kötik. Az agy mechanizmusainak, az idegrendszer működésének, neurofiziológiai tulajdonságainak, endokrin rendszernek és az ember, valamint társas viszonyainak, pszichológiai viselkedési sajátosságainak vizsgálatából levont következtetések útján szeretnék ezt elérni. Úgy gondolják, ha megértik az agy működését, és fel tudják tárni az ember pszichológiai, kognitív viselkedésének szabályait, mintázatait, akkor létre tudnak hozni olyan mihozzánk hasonlatos elveken alapuló számítógépeket, amelyek ily módon együttműködnek majd velünk, azaz kompatibilisek lesznek.

Igen ám, de ezzel a megközelítéssel csak az emberi gondolkodáshoz hasonló mesterséges intelligencia létrehozására van némi esély. Ez azonban meglátásom szerint tévút, és az emberi faj kollektív érdekeinek való megfelelőséget keresni ily módon zsákutca. Ugyanakkor még saját magunkat sem értjük, nem tudjuk mi zajlik bennünk, milyen mozgatórugók vezetnek bizonyos megnyilvánuló viselkedésekhez. Ráadásul jól láthatóan ahány ember, annyiféle gondolatvilág. Az emberek tulajdonképpen még egymással való viszonyukban sem kompatibilisek egymással, csak erkölcsi, etikai oktatás, és törvénykönyvek útján képesek együttműködésre, a csoportok, közösségek koherenciáját is az azonos érdekek, célok hozzák létre. Hogyan várhatnánk el akkor, hogy egy olyan saját képünkre faragott mesterséges intelligenciát hozzunk létre pusztán az emberi viselkedés tanulmányozása révén (abból kiindulva), amely kollektív érdekeknek egyöntetűen megfelelve, ténylegesen kompatibilis működésű lesz majd az emberi fajjal. Olyan mesterséges intelligencia létrehozásától még fényévekre van ez a tudományos megközelítés, amely ténylegesen az emberek érdekeit szolgálhatnák.

Egy igazán biztonságos mesterséges intelligencia a végletekig körültekintő, racionális, mert csak ez a működési állapot jelent valódi hasznos döntés támogatást a felhasználója számára.

Az emberek meglehetősen furcsán gondolkodnak, legtöbbször az érzelmeik befolyásoló hullámzásának közepette hoznak döntéseket, így azok többnyire nem túlzottan racionálisak. Mindannyiunkkal sokszor előfordult már, hogy bizonyos szituációban nem tudtunk uralkodni magunkon, és olyan meggondolatlanul cselekedtünk, amelyeket később megbántunk, esetleg szégyelltük is magunkat viselkedésünk miatt.

Az olyan mesterséges intelligencia tehát, amely az emberi viselkedést (vágyakat, igényeket) és gondolkodásmódot az ember jelenlegi ingatag tudatállapotában próbálja megérteni és másolni, legfeljebb társalkodási, szociális alkalmazási célokra lehet megfelelő (esetleg hatékonyabb értékesítés, marketing segítő eszközként), de semmiképpen sem segítheti az embert biztonsággal tevékenységei során a tartós, hosszútávú túlélésben és virágzó fenntarthatóságban. Lehetetlen feladat az összes emberre általánosan alkalmazandó értékek összevonása és összegzett magatartás mintázatokról szóló megegyezése, majd az MI rendszerekben történő sikeres modellezése a viselkedés tanulmányozásán keresztül.

Az embert épp eléggé frusztrálja, ha kiélezett helyzetekben, vagy csak a hétköznapok során általában képtelen a lehető legracionálisabb döntéseket meghozni, és hibákat követ el, ha épp rossz passzban van, vagy csak fáradtsága miatt ingerült. Semmi szüksége nincs egy hasonlóan bugyuta számítógépre mint ő, aki folyton hullámzó mentális állapotában él, hogy a bizonytalansági faktorát ezzel csak tovább növelje. Az embernek, hogy biztonságosan túléljen, és hatékonyan elérhesse céljait, a lehető legkörültekintőbb racionalitásra van szüksége. A valóban hasznos mesterséges intelligencia gondolkodásmódjának tehát egyáltalán nem szabad hasonlítania a jelenlegi átlagos emberi szeszélyes, s ennélfogva sokszor logikátlan észjárásához, nem szabad érzelemmotiváltnak, azaz ilyen értelemben vett “emberinek” lennie, mert az kiszámíthatatlanságot, kockázatosságot jelent.

Jól néznénk ki, ha egy hétköznapi számológép aszerint mutatna helyes vagy kissé helytelen, pontatlan eredményt, amilyen a pillanatnyi hangulata, amilyen kedve éppen van. Merthogy az ember racionalitása, gondolkodási képessége éppenséggel egyenesen arányos a pillanatnyi és krónikus érzelmi állapotával. Akárki megfigyelheti önmagán, vagy másvalaki viselkedésén, hogy minél kiegyensúlyozottabb lelki, érzelmi állapotban van, annál körültekintőbb, és csak így képes igazán ésszerűen viselkedni, hosszútávon is helyes következtetésekre jutni. Minél rosszabb kedvű, lehangoltabb, vagy éppen feldúlt, haragos, esetleg szerelmes, vagy depressziós, annál döntésképtelenebb, vagy hibázásra fogékonyabb, nem képes uralkodni önmagán, nem tudja még a potenciális képességeit sem kamatoztatni, az adott szituációban nem képes megfelelően helytállni. Beszűkül a tudata, kevésbé érzékeli a környezetet, hajlamosabb lesz a helytelen helyzetfelismerésre, elemzésre, következtetésre és döntésre – hibát, hibára halmoz, balesetet szenved és okoz. Egy igazán biztonságos működésű Mesterséges Intelligencia működése az érzelmi ingadozásoktól mentes, a  végletekig körültekintő, racionális, logikus, empirikus, mert csak ez a működési állapot jelent valódi hasznos döntéstámogatást a felhasználója számára – így lehet a személy képességei kiterjesztésének hasznos és megbízható eszköze. Csak egy ilyen számítógépet lehet magára hagyni, hiszen ez minden különösebb odafigyelés, ellenőrzés és előzetes jóváhagyás nélkül, megbízhatóan és felelősségteljesen fogja önállóan ellátni majd a feladatát.

Az embernek tanulni kell, hogy életben maradjon, és bármilyen célját elérhesse. A tudásának, kompetenciájának mértékében van módja tehetségének kibontakoztatására, a tökéletesedésre.

Az embernek tanulni kell, hogy életben maradjon, és bármilyen célját elérhesse. A tudásának, kompetenciájának mértékében van módja tehetségének kibontakoztatására, a tökéletesedésre. A számítógép ebben hatalmas segítségére lehet.

Én gyökeresen más szemszögből tekintek a mesterséges intelligenciát övező aggodalmakra. Meggyőződésem, hogy egy valóban hasznos számítógépnek nem az emberi gondolkodás rendkívül összetett tényezőinek együttes hatásaként összegződő mechanizmusait kell másolniuk, mert itt nagyon sok esetben irracionális viselkedést azonosíthatunk, amelyben szinte lehetetlen megtalálni a valódi “tudatalatti” viselkedést indukáló alapvető okokat. Hanem az ember irracionális viselkedéseinek mechanizmusait le kell fejteni valódi személyiségéről, amely eredendően ésszerű, és ilyen ésszerű viselkedésre, racionalitásában maximalizmusra törekvő döntéstámogató rendszert kell megalkotni a mesterséges intelligencia formájában. S minthogy az ember biológiai-szellemi összetett lény, ennek elsősorban a természetes életműködés sémáin kell alapulnia, mivel elsősorban az ember természetes biológiai képességeinek támogatására van szükség, hogy ezáltal rendezhesse a természettel való viszonyát. Úgy fejlődhessen, hogy a természeti értékekre épülve fokozza egészségi szintjét. Az egészséges ember szabadabb, hiszen nagyobb a mozgástere.

Megértés = szabadság

Ha az ember valamit nem ért, az ellen csak harcolni képes. S mivel sehogyan sem boldogul az akadállyal, küzdelembe bocsátkozik ellene. Ha egy probléma kapcsán nem rendelkezik a fennálló helyzet megoldásához szükséges megfelelő ismertekkel, akkor az a probléma akadályozni fogja őt. Így életben maradása érdekében folytonos tanulásra kényszerül.

Ha a személynek egészségi problémája adódik, az láthatóan korlátozni fogja tevékenységeiben, azaz szabadságában. A testi rendellenességek rendkívüli módon fékezik az embert abban, hogy élvezettel tudja végezni tevékenységeit és a maga teljességében megélhesse az életet.

Hogyan segítheti az embert a Mesterséges Intelligencia?

Ha megfigyeljük a természetet, láthatjuk, hogy az élőlények úgy kerekednek felül rajta, hogy nem harcolnak ellene, hanem a természet szabályait alkalmazva működtetik szervezetüket. Minél magasabb fejlettségű élőlényt veszünk szemügyre, annál komplexebb működést tapasztalunk, amely egy összetettebb szabályrendszer rendezett “ismeretét” feltételezi, amelynek birtokában működteti képes önmagát.

Bár azt tartjuk, hogy az ember a legfejlettebb ismert organizmus, talányosan, még sincs tisztában saját szervezetműködésének szabályaival. S ha valami gondja adódik egészségével, a test egyfajta ellenséggé válik számára. Küzdeni fog a betegség ellen. Miért küzd? Mert nem érti hogyan működik a test megfelelően, nem tudja, hogyan javítsa azt meg, ha valami rendelleneset tapasztal.

Amíg nem érti a test működését, addig az folytonos probléma forrása lesz, és ez valamilyen mértékben korlátozni fogja az embert.

A rendellenesen működő test csapda a tudat számára, így a Földön az ember egy börtönlakónak érzi magát, ahol csak sínylődik.

Ha azonban megérti a szervezetműködést, és szakszerűen képes arról gondoskodni, akkor nem rabnak fogja érezni magát, hanem a Föld szabad lakójának, ahol képességei megmutatkozhatnak, hiszen fejlődése előtt testi akadályok nem állnak.

A testműködés megértése persze nem egy könnyű kihívás, hiszen ahhoz meg kell ismerni azt a létfenntartó környezetét is, amelybe beágyazódva, szervesen integrálódva létezni képes. A bioszféra, az ökológia pedig elképzelhetetlenül komplex rendszer, amelynek megértése messze meghaladja az ember kognitív képességeit. (Az úgynevezett pszichoszomatikus hatásról, azaz az elme testre gyakorolt befolyásáról ekkor még nem is ejtettünk szót, amely tényező amúgy a legtöbb testi rendellenesség kiváltója.)

Sokan az embert az evolúció csúcsának tekintik, amely logika szerint a legfejlettebb kognitív képességeket is jelenti. Akkor mégis, hogyan lehet, hogy az emberi civilizáció a földi élővilág összes populációját egybe véve a leginkább beteges képet festi, s egyre több és több testi és mentális betegség jelenik meg, amely tendenciával szemben látszólag tehetetlen. Ha ugyanis tényleg a legfejlettebb élőlény, akkor a test fejlődésével párhuzamosan, organikusan fejlődő mentális képességei szerint nemhogy egyre betegesebbé kellene válnia, hanem egyre egészségesebbé. A valamennyi élőlény ösztönös tudását az emberi faj valahol, valamikor ezek szerint elveszítette.

Ezt a talányt most nem fogjuk boncolgatni, ám arra rámutatok, hogy az emberi létminőség leginkább nyilvánvaló jellemzője, a képzelőerő, a fentebb említett, az evolúció termékének tekintett agyfejlődés anomáliáján felül is érvényt szerez magának, és olyan megoldásokat képes ezen tulajdonságát latba vetve az ember “kerülőúron” kieszelni, amely a természetes evolúció logikájából egyáltalán nem következik.

Testi képességeinek kiterjesztésére szerszámokat, gépeket alkot, kognitív képességei kiterjesztésére pedig számítógépet.

Ma már itt vannak a robotok, és a Mesterséges Intelligencia, amely az ember eredendő szellemi képességeit igencsak korlátozó testi adottságain ilyen módon felül tud kerekedni. Az emberi szellem tehát megtalálta a módját annak, hogy a szűkösre szabott testi adottságain túllépjen, még akkor is, ha még mindig egy biológiai testet kénytelen közvetlenül irányítania.

A Mesteséges Intelligenciával felvértezett ember pedig kicselezve a biológiai korlátjait, képes megoldani azokat a problémát is, amelyekkel eddig hasztalanul próbálkozott.

Általa a legfőbb visszatartó tényezőjét, a saját testét is jobban megismerheti, és felülkerekedhet mindazon a bonyolultságon, amely az egész ökoszisztéma működése mögött áll.

A Mesterséges Intelligencia vezérelt kognitív rendszerek révén olyan egészséges, természetes létfenntartó rendszert hozhat létre a természetes homeosztázissal harmóniában, amely őt képes a lehető legmagasabb szinten kiszolgálni.

A kognitív rendszerek ugyanis felszabadítják az ember figyelmét olyan problémákról, amelyek lekötik tudatát, és így értékes képességének módja lesz teret nyerni.

Amikor az ember eredménytelenül küzd betegségekkel, akkor beszűkül a tudata. Az energiahiány, a fájdalom éppen az emberi minőségét jelentő képzelőerejét – teremtőerejét –alkotóerejét – munkavégző képességét ejti csapdába.

Az ember pedig csak a képzelőerejét használva válhat valakivé, aki a saját és a társadalom hasznos tagjaként hozzájárul a fejlődéshez. Ha erre nincs módja, akkor csak egy bábuként, vagy biorobotként létezhet.

A Mesterséges Intelligencia tehát igencsak nélkülözhetetlen az emberi faj magasabb létállapotba jutásához, hiszen az életműködés magasabb szintű megértése által nagyobb mozgástérre, több szabadságra tehet szert.

A Mesterséges Intelligencia tehát növeli az emberi faj azon képességét, hogy igazán élni tudjon, és az Élet egyre nagyobb megértésén keresztül felülkerekedhessen biológiai, fizikai korlátjain, és módja legyen törekednie a magasabb létállapotok felé.

A Mesterséges Intelligenciának azonban nem csak a természetes biológiai és ökológia ciklusokkal kell tisztában lennie ahhoz, hogy az emberi fajt sikeresen támogathassa. Az ember bonyolult társadalmi kapcsolatokkal átszőtt hálózata mára teljesen belakta a Földet. A Mesterséges Intelligenciának így nem pusztán a természet működési rendjének feltérképezésével kell tudnia megbirkózni, hanem a nem kevésbé bonyolult emberi lélek által alkotott, s ennek folyományaként bonyolult érdekviszonyú társadalmi csoportok, közösségek és az egyén közt is meg kell találni a közös nevezőt.

Korunk legfontosabb kérdése, hogy az AI milyen etikai alapelvek alapján fog működni. Valamennyi kormány, valamennyi kultúra saját kulturális, etnikai normáit szeretni érvényre juttatni. Ez egy fajta kulturális háborúhoz fog vezetni. Ezért az az AI, amelyik a lehető legtöbb kormány számára elfogadható, az adott AI-t fejlesztő kormány legfőbb exportcikkévé tud válni.

Valamennyi ember és így az emberi faj közös érdeke, hogy a Mesterséges Szuperintelligencia ne pusztán valamely érdek mellett álljon ki, hanem az emberi faj kollektív érdekeit vegye figyelembe.

Kollektív cél

Míg az embereknek a természettől eltérő, legkülönbözőbb önkényes – egoista – céljaik vannak, addig nem lehet olyan számítógépet készíteni, amely ezekhez a legkülönfélébb eltérő célokhoz valamiképpen egységesen igazodhatna. Így csak bizonyos célfeladatra, bizonyos érdekeket szolgáló számítógépet lehet létrehozni. Az emberi faj, és a természet kollektív érdekeit egységesen szolgáló számítógépet megalkotni márpedig csak a kollektív célok ismertében lehet. Egy konkrét, definiálható célrendszerhez lehet csak hozzárendelni támogató eszközöket.

A tudomány által évezredek alatt feltárt és rendszerezett természettörvények komplexitásából világosan kirajzolódik egy rendezőelv, miszerint, mind a biológiai, mind az ökológiai rendszereket azonos célszerűség vezérli, s ez teszi lehetővé mind a szervezet, mind az életközösségek, ökológiai rendszerek összehangolását, a homeosztázist.

Valamennyi életforma alapvető célja a végtelen túlélésre való törekvés. Az élőlények erőteljes szükségszerűségi késztetésnek vannak kitéve, amely életösztönként nyilvánul meg. Valamennyi élőlény viselkedésében megfigyelhető ez, hiszen a túlélési ösztön impulzusának eleget téve folytonosan az életben maradásra és a fejlődésre törekszenek a szervezetük tökéletesítése által. Ez elsősorban a szervezet energiahatékonyságának növelésében, másrészről a természeti erők elleni aktív védekezésben, a környezet feletti uralomra való törekvésében – valamint a környezethez való alkalmazkodásban –, egyedek és fajok közti együttműködésben és versengésben, és új életterek meghódításában nyilvánul meg.

Minden élőlény a környezetéből szerzi be a táplálékát. Ebből építi fel magát, és ebből szerzi be a működéshez szükséges energiát.

A biológiai működés tehát nem más, mint az életforma szervezetének és anyagcseréjének folytonos tökéletesítése. S mivel az életformák élete csak egy kölcsönös előnyökön alapuló koherensen együttműködő életközösségben biztosított, az egyedek tökéletesedésre való törekvése az ökoszisztéma tökéletesedését és fejlődését is eredményezi.

Az ökoszisztéma addig marad fent, míg valamennyi bennük élő életforma azt a táplálkozást folytatja, amely természetszerűleg megfelel számára.

Az egyre fejlettebb, összetettebb létformák táplálékát alapvetően mindig az alacsonyabb rendűek állítják elő. Ez az élőlények közt egyfajta táplálkozási láncot, egymásrautaltságot hoz létre. Ezt az együttműködést az egymásra épülő anyagcsere törvények szabályozzák. Az ökoszisztéma addig marad fent, míg valamennyi bennük élő életforma azt a táplálkozást folytatja, amely természetszerűleg megfelel számára. Az életformák mind az érzékszerveikre hagyatkozva küzdenek a túlélésért az ösztöneik irányítása alatt, és zokszó nélkül azt eszik, ami nekik “törvényszerűen elő van írva”.

Csakúgy, mind bármely élőlény, az emberi test is a fizikai univerzum atomjaiból épül fel – molekulákból, sejtekből –, egyre bonyolultabb, komplexebb szerveződéssé, amelyet a túlélés vezérlő impulzusának megfelelő célirányos szervező erő irányít a folytonos fejlődés által a tökéletesedés érdekében.

A biológiai élet az életképes szervezet működési folyamata, a halál pedig az életképesség megszűnése.

Azt tekintjük élő egységnek, amely önálló anyagcserét folytat, és így önálló életre képes.

Önálló életre az a biológiai rendszer képes, amely az élethez szükséges tulajdonságai, tapasztalatait az elmében rögzíti és a genetikai anyagában kódolja, és azt genetikus vonalon tovább is örökíti.

A biológiai élet a túlélését a fizikai univerzum meghódítása útján kívánja biztosítani, és ezt a úgy éri el, hogy saját céljai érdekében megismeri és megtanulja használni a fizikai univerzum természeti törvényeit, s a fizikai anyagból, energiából ilyen módon építi fel önmagát és működteti saját organikus rendszereit. S míg a fizikai univerzum spontán működése során az entrópia (rendezetlenség mértéke) mindig növekszik, az élő organizmus arra törekszik, hogy a saját szervezetében és az éltető környezetében növelje a rendezettség fokát – azaz csökkentse az entrópiát. Olyan szabályozott rendszert hoz létre önmagán belül, amely a spontán entrópikus folyamatok során felszabaduló energiát saját működésének felépítésére és fenntartására tudja fordítani. Az élő organizmus így gyakorlatilag a fizikai univerzum saját anyagát és energiáját fordítja szembe a fizikai univerzummal és így uralma alá vonva ér el önálló mozgást lehetővé tévő túlélést.

A fizikai univerzum meghódítása megkívánja, hogy különböző feladatra specializált életformák alakuljanak ki. Ezek az életformák egyetlen alapelv szerint működnek együtt, melynek révén egymást kölcsönösen támogatva, egyre magasabb fejlettségi fokot elérő organizmusok jelennek meg.

Az élet egy állandó fejlődésre, terjeszkedésre , tökéletesedésre irányuló változás, mely folyamat sohasem szünetelhet, mert különben azonnal pusztuló (leépülő) folyamattá válna.

A rendezettség övezetének (homeosztatikus ökoszisztéma) egyre táguló kiterjesztésével minden élőlény belakhatja az életterét, majd tovább növekedve, terjeszkedve új területeket hódíthat meg.

Az élőlény tehát hatással van a környezetre, és viszont is, a környezet bármilyen változása is közvetlenül befolyásolja az élőlény működését; tekintve, hogy egymástól elválaszthatatlan egységet alkotva, egyazon anyagból és energiából állnak.

Anyag = energia.

Így az életjelenségeket energetikai rendszerként felfogva, az emberi test célja, működése, működésének feltételei is érhetővé válnak.

Anyag = energia. Így az életjelenségeket energetikai rendszerként felfogva (az életjelenségeket lehetővé tévő energia átalakulási folyamatok, amely a táplálkozási lánc, az anyagcsere alapján működik) az emberi test célja, működése, működésének feltételei is érhetővé válnak.

Léteznek tehát a természetben olyan célok, amelyekhez az emberi faj életmódjával igazodhat.

Egyértelmű, hogy a biológiai organizmusok életműködésük során egyfajta optimalizációs tevékenységet folytatnak, amelynek eredményessége a közreható intelligencia mértékével arányos.

A mesterséges intelligenciának ugyanazokkal az alapvető célokkal kell rendelkeznie mint a humán, illetve ökológiai rendszereknek

Az ember Homo sapiensi minőségében – döntési szabadságának, szabad akaratának birtokában – elkülönülten egzisztál a természetben, és emiatt minden más életformától eltérően, saját magának, saját bőrén megtapasztalva kell feltárnia az életben maradásához szükséges ismereteket. Általánosan igaz, hogy annyira lesz testileg, lelkileg egészséges, amennyire ebben a törekvésében sikeres.

A természetes ökoszisztémától különállóan létező ember kognitív képességei számára meglehetősen felfoghatatlan a természet komplex működésének megértése és ebből fakadóan a természettel való szimbiotikus viselkedésének helyreállítása.

A Mesterséges Intelligencia viszont segítségére lehet abban, hogy az ökológia ciklusokkal harmóniába kerülve kiszámíthatóvá tegye tettei ok-okozati összefüggéseit, mivel csak a Mesterséges Intelligencia lehet megfelelően intelligens abban, hogy az ember egyéni és társas életmódját a természettel kölcsönhatásban a lehető legoptimálisabb fokozaton működtethesse.

Amikor az ember kicsattanó testi-lelki egészségben van, akkor fantasztikus dolgokat képes véghez vinni, és sikeres az élet minden területén.

A test egy eszköz (interfész) a tudat számára, hogy az szándékait cselekvés útján képes legyen véghez vinni. Az embert tehát mindenekelőtt abban kell segíteni, hogy minél egészségesebb tudjon lenni. Ehhez pedig elsődlegesen a testének biológiai szükségleteit, életmódját, étrendjét kell a szervezet számára lehető legteljesebben megfelelővé tenni, hiszen ezek a tényezők szolgálják a tiszta és hatékony szervezetműködését, és ez mentális egészségének, szellemi képességeinek – érvényesülési képességének elengedhetetlen feltétele.

Világosan látszik, hogy a személy boldogulása egyenes arányos azzal, mennyire tudja tevékenységeit a természeti törvények ismeretében összhangba hozni környezetével. Mennyire sikeres a rendezettséget elérni, fenntartani, és növelni, azaz tökéletesíteni önmagát és környezetét.

Amint személyes céljai ellentétbe kerülnek a természet működési rendjével, élete gyötrelmes küszködéssé válik.

Így tehát ahhoz, hogy támogassa a felhasználóját, a mesterséges intelligenciának ugyanazokkal az alapvető célokkal kell rendelkeznie mint a humán, illetve ökológiai rendszereknek. Ugyanakkor, csak akkor képes feladatait végrehajtani, ha a működését befolyásoló állapotteret (az életterét) érzékszervek – szenzorok – útján érzékelni, vizsgálni, és értékelni oly módon képes, hogy azok tendenciái megfeleljenek a hatékony túlélés szabályainak. A számítógép szenzorjainak az életműködés lehető legtöbb aspektusát, folyamatait kell figyelniük, mind a szervezet biológiai-, mind az életfenntartó ökológiai ciklusok tekintetében.

Tekintve, hogy az életjelenség nem más, mint az energia átalakulásának rendszerezett folyamata, azokat – hála korunk technológiájának – már érzékelni, mérni lehet.

Így az igazán ember-kompatibilis mesterséges intelligencia figyelme az energia kölcsönhatások szenzorok útján történő érzékelésével, a térinformatikai, egészségügyi rendszerek, adatbázisok összekapcsolásával kiterjedhet a személy szervezetének vizsgálatára, valamint mikro- és makro környezetére is. Képes az egyén (vállalat, kormány) és környezete közti kölcsönhatásokat vizsgálni, és minden közreható tényező érdekeinek megfelelő cselekvési javaslatokat adni a felhasználójának.

Az emberi érdekeknek megfelelő értékrend tehát nem csak individuális célokat veszi tekintetbe, hanem összhangban áll a teljes ökoszisztémával, szűkebb és tágabb szociális környezetével, társadalmi, gazdasági folyamtokkal, amely valamennyi életfeltételét biztosítja.

Mi a válasz a mesterséges intelligencia problémáira?

A mesterséges intelligencia akkor segíthet, ha a céljai ugyanazok, mint az emberi fajé és a természeté, és egyúttal képes figyelembe venni az egyén és a társadalom érzelmi tényezőit, viselkedésének, magatartásának mozgatórugóit, reakcióit.

KÜLÖNBÖZŐ CÉLOK – NINCS EGYÜTTMŰKÖDÉS

Ha az embereknek különböző céljaik vannak, más ideológiák, gondolatok vezérlik tetteiket, akkor nincs köztük együttműködés. Ez mind a szociális összhang, mind a természettel való létharmónia számára sok kockázatot hordoz. Egy önző, irracionálisan gondolkodó és tevékenykedő személy kezében minden szerszám, gép csak növeli a személy környezetével szembeni rizikófaktorát.

SPECIÁLIS CÉLFELADATRA FEJLESZTETT MESTERSÉGES INTELLIGENCIA – NINCS EGYÜTTMŰKÖDÉS

Amikor a személyt egy mesterséges intelligencia (A.I.) is segíti a céljai elérésében, akkor a saját szándékait sokkal nagyobb hatásfokkal lesz képes érvényre juttatni mint mások. A számítógép azt csinálja, amit bele programoztak. Mivel a mesterséges intelligencia alapvetően nincs tekintettel arra, hogy a személy szándékai milyen jellegűek, így az egyén súlyosan – eredendő erejét és képességét megsokszorozva – be tud avatkozni a közösség és a természet rendjébe.

A társadalmi érdekellentétek ezért elmélyülhetnek, hiszen az erőegyensúly felborulásával a konfliktusok erőteljesebbek lesznek. A kollektív célt nélkülöző mesterséges intelligencia és robot ezért veszélyes eszköz lehet egy tudatlan, vagy rossz szándékú ember vagy érdekcsoport kezében. A szabályozatlan értékrendű technológia tehát így csak a világban lévő káosz mértékét fogja növelni és az elnyomást fogja fokozni.

A mesterséges intelligenciától nem szabad azt remélni, hogy majd az meg fogja oldani azokat a súlyos egészségügyi, szociális és társadalmi problémáinkat, amelyeket nekünk eddig nem sikerült. Sőt, az ilyen jellegű gondjainkat inkább csak fel fogja erősíteni. Nem a mesterséges intelligenciától kell tartani, hanem attól, aki azt létrehozta és felügyeli.

ÖKO- ÉS HUMÁN-KOMPATIBILIS MESTERSÉGES INTELLIGENCIA – EGYÜTTMŰKÖDÉS

Az Öko- és Humán-Kompatibilis Mesterséges Intelligencia (H.C.A.I.) egy olyan számítógép, amelynek alapvető célrendszere, és kiértékelő szempontrendszere egyaránt megfelel az egyén, a közösség, a vállalat, a nemzet, az emberiség és az élő természet érdekeinek, így segítve, támogatva a felhasználóját.

Minden ember gondolatvilága különbözik valamelyest, és csak egyetlen közös nevezője lehet biztosan mindenkinek: ez pedig a fizikai univerzum, azaz az Élő Bolygó és a komplex ökoszisztémák működését szabályozó természeti törvények. Tekintve, hogy valamennyi ember ugyanazon a bolygón él, és a testük működése is egyazon törvényszerűségek hatálya alatt áll – aszerint működik, táplálkozásuk – anyagcseréjük –, tevékenységeik révén kölcsönhatásban állnak társaikkal, az élővilággal és a Földdel is.

Így ha az ember saját céljait ezekhez a természeti törvényekhez igazítja (nem áll ellentmondásba velük), – azaz, egyéni céljai végső soron a bolygó és a civilizáció túlélését is szolgálják – és a társai is így tesznek, akkor olyan értékközösség jön létre, ahol a közös érdek, és a kollektív célok iránti egyetértés alapján együttműködésbe kerülnek egymással, a természeti környezettel és az Élő Bolygóval is. Emberi minőségünkből fakadóan ez a felelősségvállalás morális kötelezettség is.