„Éveken át álmodtunk egy olyan intézményről, ahol független tudósok a tudománynak ebben az őserdejében együtt dolgoznak, nem egy végrehajtó tisztviselő beosztottjaként, hanem mint akiket az a kívánság, sőt azt a szellemi szükségesség egyesít, hogy a területet egészében megértsék, és segítsék egymást ennek a megértésnek az erejével” – Norbert Wiener – a kibernetika atyja [1948]
Az élet rendjének természeti törvények útján történő feltárása az igazi tudomány felségterülete. Csak a természetből kiinduló tudomány képes helyreállítani és felemelni az egyént, a társadalmat és a civilizációt, és egyesíteni az emberiséget, miáltal a humanista filozófiák és vallások is elérhetik szellemi céljaikat.
Éppen ezért a fejlődésnek olyan módon kell végbe mennie, hogy az életmód, és az ezt kiszolgáló technológia mindvégig barátságban legyen a természettel. Ehhez azonban olyan szemléletváltásra van szükség, amely az élettörvényeken alapul. Az ember saját maga alkotta szabályait a természet működésének szabályaihoz kell igazítania.
Meg kell találnunk azt az életmódot, és azokat kiszolgáló ellátási rendszereket, amely legjobban megfelel az emberi szervezet egészsége számára, és egyúttal a biztonságos fenntartható fejlődés
alapelveit, gyakorlati módszereit jelentik.
Ha meg akarjuk érteni a természeti jelenségeket, akkor a különféle tudásanyagokat egyetlen megértéssé kell ötvözni
A természet tanulmányozásával láthatóan elkülönült tudományok foglalkoznak. Ha meg akarjuk érteni a természeti jelenségeket, akkor a különféle tudásanyagokat egyetlen megértéssé kell ötvözni. A fizikát, a kémiát, a matematikát, a biológiát, az ökológiát, a történelmet a filozófiát, a vallást elválasztó határok eltörlésével egy magasabb és összetettebb világszemléletet kapunk.
Mivel jelenleg nincs egy egységesen elfogadott szempontrendszer, amely alapján a legkülönbözőbb tudomány- és műszaki területek munkamódszereit, eredményeit össze lehetne házasítani egymással, ezért a tudományos eredmények, technikai innovációk hatékonysága és társadalmi haszna jóval alatta marad a bennük rejlő potenciálnak.
Az ember technikai civilizációs törekvéseinek láthatóan lehetetlen gátat szabni, és nem is szabad, mert valójában ez jelenti a hosszútávú túlélésének garanciáját. A tudomány sokszorosan bebizonyította, hogy képes az emberiség kezébe olyan eszközöket kifejleszteni, amelyek révén fajunk túlélését kiküzdheti. De látva a technológia használatával kapcsolatos visszaéléseket és visszásságokat, az is nyilvánvaló, hogy ez csak akkor lehetséges a továbbiakban, ha a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása megfelelő – a természet rendjéhez igazodó – irányelvek mentén történik. Máskülönben a célirányosságot nélkülöző tudomány és az abból burjánzó, sokszor minden ésszerű korlátot figyelmen hagyó gyakorlati alkalmazása által saját magunk fejlesztjük ki a saját magunk kipusztítását.
Az olyan technika, amely szennyezi az életfenntartó rendszerünket – az Élő bolygót, az nem haladás. Az igazi haladás az, amely egyszerre szolgálja az emberiség és a természet javát.
Az olyan technika, amely szennyezi az életfenntartó rendszerünket – az Élő bolygót, az nem haladás. Az igazi haladás az, amely egyszerre szolgálja az emberiség és a természet javát.
A jövő útjának feltárása érdekében szükségszerű és halaszthatatlan lépés felépíteni a világ első multidiszciplináris kutatóintézetét. A jelenkor, a közeli és távoli jövő urbanizált technológiai civilizációjának életmód alapjai kerülnek itt kikísérletezésre. Ez lesz a történelem első példája annak, ahogyan az emberiség a tudományban egyesülhet, és kihasználja majd az együttesen rendelkezésünkre álló minden tudást ami a Földön már megtalálható, és kiaknázhatja abban rejlő gyakorlati értékű lehetőségeket, technikákat.
Demonstráljuk és érvényre juttatjuk azokat az emberiség jövőjével kapcsolatos alapvető kulcsfontosságú megfontolásokat, tételeket, amelyekkel kézben tarthatjuk jövőnket.
Add a Comment