Népességpolitika a hightech világban

A nemzet értékét az emberi erőforrás minősége jelenti

A nemzet értékét az emberi erőforrás minősége jelenti. Ezért a kormány és valamennyi közhatalmi, tudományos és gazdasági szereplő szemléletének és minden törekvésének a kiváló létfeltételek megteremtését kell elősegítenie.

A népességpolitika az állam törekvése, hogy a népesedési folyamatokat és struktúrákat valamely célkitűzés szerint alakítsa, szükség szerint megváltoztassa. Az egész modern világ számára halaszthatatlan kihívást jelent az úgynevezett civilizációs betegségek egyre nagyobb térnyerése (dacára az orvostudomány fejlődésének). Ez óriási teher a nemzetnek, nemzetgazdaságnak. A kormányoknak ideje ráeszmélni, hogy az ésszerű népességpolitika kiinduló alapját jelentő családalapítási ösztönzés szempontjait – az ideológiai és érzelmi elemeken túl –, nem pusztán gazdasági vonatkozású intézkedésekkel tudja élénkíteni, hanem olyan komplex kritériumrendszernek fogja fel azt, amelynek alapját az egészséges környezet, és az egészséges életmód, étrend jelenti, s ezen feltételek biztosítását elsődleges feladatkörének tekinti. Az emberi test a táplálék anyagjaiból épül fel, s ez biztosítja a működéséhez szükséges fizikai energiát is. Az ételt az élő környezet állítja elő. A megfelelő környezeti feltételek és az étrend minősége ezért a legalapvetőbb tényezője az egészségnek. (A modern közhatalmak általában magánügynek és valamiféle szabadságjognak tekintik, és az egyén önálló belátásra bízzák saját egészséges életfeltételeinek, életmódjuk, étrendjük megteremtését, követését. Van ugyan élelmiszerlánc biztonsági és közétkeztetési szabályozás, de ezek nem képesek eléggé szolgálni a társadalom egészségtudatosságát. A modern civilizációkat jellemző multikulturális környezetben nem biztosított sem az egészségtudatossághoz szükséges megbízható tudás, sem az egészséges életmód feltételei sem. Sőt, az emberek a legkülönbözőbb tudományosan alátámasztott étrendi és életmódbéli irányzatok, diéta hóbortok kusza összevisszaságában, ellentmondásainak zűrzavaraiban kénytelenek mindenféle szakismeret hiányában eligazodni. Tekintve azonban, hogy a társadalomra nagy terhet jelent egy energiahiányos és beteg ember, az egészséges életmód nem csak jog, hanem kötelesség is kell hogy legyen, mivel az egyén életmódja által is kifejezi családja és a társadalom iránti felelősségét. Mindenki morális kötelessége, hogy olyan egészség- és környezettudatos életmódot folytasson, miáltal a közössége hasznos tagjaként megbízható, példamutató erőforrás lehet. Nem pedig a felelőtlen tudatlanságából, nemtörődömségéből, avagy tudatos önromboló élvhajhász életmódjából következő, betegségekkel küszködő tehertétel. Amelyről a társadalom elnézően úgy gondolkodik, mintha az egészségromboló életmód mindenki személyes ügye, mintha csak egy személyes jog volna – és ezen túl ráadásul a legtermészetesebb dolognak tekintik felvállalni a megbetegedett, felelőtlen ember gondozásának, egészségügyi ellátásának terheit, költségeit is. Ez a közösség részéről tanúsított magatartás egyfajta jóvátételnek tudható be, hiszen maga sem tud felmutatni olyan értékrendet, olyan szabályokat, olyan életkörülményeket, amelyeket irányelvként és egyfajta kötelességtudó magatartásként magára nézve mindenki biztonsággal követhetne – és a közösség ezen szabályok betartását ily módon jogosan el is várhatná.)