Vajon, mit kínálhat hazánk számára a Mesterséges Intelligencia ügyének nemzetstratégiai szintre emelése, s mit adhat ily módon nemzetünk az egész emberiség számára?
Az első ipari forradalom a fosszilis energiaforrásokon alapulva alakította ki mai világrendünket. Az energiahordozókat birtokló hatalmak azóta is kezükben tartják a technológiákat, a gazdaságot, a tudományt, s ezzel uralják a bolygót – hazánkat és kultúránkat is sakkban tartva. Ám ez a hatalmi rendszer most kikezdhetővé vált.
A magyarság számára ez a mostani átrendeződés egy kivételes történelmi alkalmat jelent a felemelkedésre, és a nemzeti önbecsülésünk visszaszerzésére
A történelem ipari forradalmai mindig társadalmi átalakulásokat eredményeztek, s új világrend, új világszerkezetek alakultak ki. A magyarság számára ez a mostani átrendeződés egy kivételes történelmi alkalmat jelent a felemelkedésre, és a nemzeti önbecsülésünk visszaszerzésére. Olyan lehetőség ez, amikor e folyamatok élére állhatunk, és ezt nem energiaforrásokon, ásványkincseken alapulva lehet megtenni – amelyekből nekünk nagyon kevés van –, hanem azáltal, amivel bővelkedünk, a nagyszerű képességeinken alapuló kreativitásunk, többsíkú gondolkozási képességünk, a csodás természeti adottságaink, valamint egységes koncepció felállításával, profi szervezés képessége által.
A jelenlegi paradigmák és technológiai alapokon fejlesztett Mesterséges Intelligenciában (MI) és robotikában azok lesznek a nyerők, akik nagyobb teljesítményű számítógépet építenek és képzettebb, kreatívabb informatikusokat, mérnököket tudnak nagy számban képezni és alkalmazni. Az ebben való előrejutás ismét pusztán erőforrás, pénz kérdése. Ebben Magyarország megint csak nem tud versenyképes lenni a nagyhatalmakkal és gazdasági “Passzátszél fújókkal szemben”, és hacsak ki nem találunk valami korszakalkotót, mindössze a technológiai felzárkózás érdekében leszünk képesek lépéseket tenni, és ismét csak sereghajtók maradunk.
Ám a tudás által – amely szellemi erőforrás – versenyképesek lehetünk a Mesterséges Intelligencia fejlesztése terén. Nem az a lényeg, hogy hányan vagyunk, hanem milyen minőséget képviselünk. A magyar nép számára a tudás jelentheti a fennmaradásának egyetlen esélyét. A fizikai munka terén labdába sem tudunk rúgni más országokkal szemben. A fizikai erőfeszítések síkján a győzelem puszta mennyiségi – létszám – kérdése. Az erősebb győz.
Az érvényesülés résnyi lehetősége ott nyílik ki, hogy a negyedik ipari forradalomban minden látszat ellenére nem a digitalizáción alapuló hírközlési technológiában, robotikában jól teljesítők lesznek a nyertesek, hanem azok, akik kifejezetten az MI terén kerekednek felül, vagy alkotnak eredetit. Minden mást megelőzve, ezért a világon az MI fejlesztése a legfőbb stratégiai cél, ugyanis az MI lesz az, ami a közeljövőben minden más folyamatot, rendszert irányítani, szabályozni, felügyelni fog. És itt van az a kínálkozó lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztanunk.
Persze, tudnunk kell azt, miként kerekedjünk felül a puszta számítási kapacitáson a jelenlegi szoftvereket kenterbe verő új algoritmussal, és olyan beleprogramozott alapvető kiértékelő szempontrendszerrel, amely messze meghaladja a mostani rendszerek teljesítőképességét, és hasznosságát. Ez a dominancia túl azon, hogy növeli a szabadságfokunkat és szuverenitásunkat, a tudomány, a gazdaság, az egészségügy és az oktatás valamennyi területére elképesztő erejű fejlesztő hatást fog kifejteni.
A Mesterséges Intelligencia és a kvantumszámítógép fejlesztésénél nem számít, hogy mekkora az ország
A Mesterséges Intelligencia és a kvantumszámítógép fejlesztésénél nem számít, hogy mekkora az ország. Hazánk az alapvető erőforrások birtokában van, a kutatóintézeteink szinte minden adottsággal rendelkeznek már most is az eredményes fejlesztés elindításához. A működőképes berendezés központi agya pedig jóformán egy szobában elfér.
Nem szabad “tokkal-vonóval” átvennünk másvalaki érdekszférájában fejlesztett kész informatikai (MI) rendszert – akár globális informatikai vállalat, akár más kormány kínálja azt –, mert onnantól kezdve kiszolgáltatott helyzetben leszünk. Semmiféle intimitásunk, titkunk nem lesz, többé nem védhető semmilyen szellemi termékünk, nemzetbiztonságunk, nem tudjuk magunkat az ártó szándékoktól megvédeni, társadalmi, gazdasági szerkezetünk transzparenssé és átjárhatóvá válik.
A Mesterséges Intelligencia (különösen kvantum-számítógép erőforrás alapon) olyan potenciával bír, amely jóval meghaladja egy analóg vagy egy fejlett digitalizált kormány kormányzási képességét. Elképesztően hatékony döntéstámogatója tud lenni egy vállalat, egy kormány kezében, amely így messze meghaladhatja a jelenlegi lehetőségeit.
Az MI-nek tehát alapvető nemzetstratégiai témakörré kell emelkednie, mert ha e témában lemaradunk, megint csak lemorzsolódik nemzetünk, és hosszú-hosszú időre bebiztosítjuk magunknak a technológiai – és ebből adódóan a politikai-gazdasági gyarmati sorsot.
Az MI-t a Parlamentnek (Kormánynak) saját magának kell jelentőségéhez mérten megfelelő felelősséggel az érdekszféráján belül tartania, ha nem akarja, hogy helyette más kormányok vagy technológiai óriáscégek “irányítsák” vagy rejtett módon befolyásolják az államot, a nemzetet, a gazdaságot az állampolgárokat.
A digitalizáció hatása valami olyasmi a nemzetállamok szellemi, közösségi kohéziójára, egységes kultúrájára nézve, mint az óceán közepén fekvő, a tengerszint feletti magasságot alig meghaladó sziget helyzete, amely népessége az emelkedő vízszint ellen hosszútávon semmit sem tud tenni, s az lassan, feltartóztathatatlanul ellepi. A túlélést jelentő megoldást a hagyományostól teljesen eltérő felismerések teszik csak lehetővé.
Amennyiben hazánk (emberiség) technikai civilizációjának fejlődését ésszerű csatornában akarjuk tudni, azt nem lehetséges konvencionális értelmezési keretek közt megtenni. A virtuális világból származó problematikák értelemszerűen paradigmaváltás nélkül megoldhatatlanok.
Mivel nincs valódi szakértője a témának, jobb híján a maguk szakterületén kiváló szakemberekre van bízva olyan területnek a kezelése is mint a digitalizációs, infokommunikációs stratégia alkotás. Jellemzően az ő munkájuk a fellelhető szakirodalmak, publicisztikák, kutatások elemzésében merül ki. Nagyon tájékozottak és kiműveltek lehetnek a világban zajló folyamatok látszó felszínével kapcsolatban, és ez alapján alkotnak véleményt. Így a digitalizációs stratégia alkotás arról szól, hogyan alkalmazkodjunk a technológiák alkalmazásba vételén keresztül a korszerűnek és példaképnek tekintett nemzetközi trendekhez. A nagy lelkesedéssel zajló Ipar 4.0-ás folyamatok mindeközben csendesen dehumanizálják a társadalmat, amiből ily álságos módon mi is kivesszük önpusztító részünket.
A digitalizáció kérdésköre interdiszciplináris társadalomtudományi kérdés.
Sem jogi, sem intézményi, sem személyi feltételei jelenleg nincsenek meg a Kormánynak a kezében ahhoz, hogy a technológiai élmezőnybe jutás érdekében eredményesek legyünk a digitalizációs átalakulás során, és ne csak mások által diktált trendekhez idomuljunk. Ha csak utánozni vagyunk képesek a fejlettnek számító gazdaságokat, akkor a mindenkori legfejlettebb hightech rendszerek helyett, csak az elavultnak számító, középszerű technológiákat lesz módunk alkalmazni. A legfejlettebb techonógiákat sohasem fogják önként átadni nekünk, mert ahogy a történelemben látjuk, mindig a technológiai fejlettség biztosította a hatalmat. Ez persze nem csak hazánk sajátossága, hanem az egész világon általános tünetegyüttes. A technológia másodrangúságból származó bizonytalanságok sakkban tartanak minket.
Az emberiség korszakunkban létezésének határmezsgyéjére került, elbukhat, vagy sokezer éves tudományos és szellemi vágya teljesedhet ki, és felmagasodhat. Ám ésszerűségen és bölcsességen, magas erkölcsi-etikai szinten alapulva a természet rendjének helyes sínjére fektethetjük az önkényes érdekeken és elveken alapuló innovációk irányát Lehetővé téve a társadalmi, gazdasági, tudományos technikai vektorok összehangolását, az emberközpontú, öko-tudatos technikai társadalom továbbfejlődését és felvirágzását.
A gépeink helyes viselkedésének “tanítása” rákényszerít minket az igazság feltárására
Nem arra kell törekednünk, hogy a gépeink váljanak mostani állapotunkhoz hasonlatossá, mert ezzel csak tovább szaporítjuk a természettel szemben elkövetett szabályszegéseink számát és öngólt rúgunk. A gépeink helyes viselkedésének “tanítása” rákényszerít minket az igazság feltárására, hiszen hogyan oktatatnánk valakit (valamit) a helyes értékrendre, amelyről magunknak sincsenek megfelelő ismereteink. A gépeink tanítása közepette mi magunknak kell ráébrednünk saját valódi identitásunkra, társadalomban, az élővilágban, az univerzumban betöltött szerepünkre.
A felemelkedést egyetlen egyén, közösség vagy nemzet sem tudja a többieket hátrahagyva végrehajtani. Ugyanis az azonos fajhoz tartozás, a Föld, az élővilág összefüggés rendszerének hatálya, és ebből származtatott kötelezettségek alatt állunk.
E koncepció az eredeti kibernetika (1948) – az élő- és gépi rendszerek irányításának és szabályozásának interdiszciplináris tudománya – szülőatyjainak (Norbert Wiener, C.E. Shannon, W. Ross Ashby, Neumann János, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Szent-Györgyi Albert) eredeti szándékaira, irányelveire és ezek hiánypótló kiegészítéseként további kulcsfontosságú felfedezésekre épül.
Most először nyílik lehetőség az emberiség minden tudásának és technikájának egyesítésére a “tudományok tudománya” életre keltésére
A XX. században végbement tudományos vívmányok és az eredeti kibernetika céljainak (az életelvek gyakorlati alkalmazásba vétele, a tudományok egységesítése) rehabilitálása és kiterjesztése által most először nyílik lehetőség az emberiség minden tudásának és technikájának egyesítésére a “tudományok tudománya” életre keltésére – a LifeCybernetics tudományszervező képessége által.
Add a Comment