Norbert Wiener (1894-1964) amerikai matematikus, filozófus – A Kibernetika: az élőlények és gépi rendszerek irányításának és kommunikációjának tudománya – megalapítója

„Elhatároztuk, hogy az önműködő vezérlésnek, illetve a hírközléselméletnek az egész területét akár gépről, akár emberről van szó, a Kibernetika névvel fogjuk jelölni, amelyet a görög kübernétész, vagyis a kormányos szóból képeztünk. (…) Szeretnék utalni arra a tényre is, hogy a hajó kormányszerkezete valóban a visszacsatolási mechanizmusok egyik legkoraibb és legjobban kifejlesztett formája.”

„Ezt a problémakört azon egyszerű oknál fogva jelöltem a »kibernetika« szóval, mert a biológiai és műszaki tudományokban manapság végbemenő folyamatokban sok egymáshoz közelálló folyamatot találtam, és olyan szóhasználatra törekedtem, amelyben a különböző rokonsága kifejezhető és felismerhető”

“A Kibernetika a tudományok történetében az első tudatos kísérlet azoknak az organizációs elveknek a műszaki konstrukciós gyakorlati alkalmazására, amelyek a legmagasabban szervezett rendszerekben, ti. az élő szervezetben megfigyelhetők.”

“A Kibernetika nem elkülönült rendszereket vizsgál, hanem azok valamilyen összességét, amelybe általában beletartozik az egész Világmindenség. Ennek a tudománynak számításba kell venni azt a sokféle kapcsolatot, amely bonyolult rendszerek egyes részei között törvényszerűen kialakul, és meghatározza azok tulajdonságait, viselkedését, fejlődését, halálát és reprodukálása módját. A Kibernetika által felvetett problémák sokszor meghökkentően újak, az eredmények meglepőek; ennek az az oka, hogy olyan távoli tudományterületeket kapcsolnak össze, mint például a matematika, a műszaki tudományok és a biológia.”

Wiener a kibernetika fogalmának meghatározásánál fontosnak tartja a gépek, az élő szervezetek és a társadalom tanulmányozását. Ez alapvető jelentőségű a kibernetikáról kialakítandó szemléletünk szempontjából.

Norbert Wiener végiggondolva a Kibernetika jövőjét, a következőket írja 1950-ben megjelent “The Human Use of Human Beings” c. könyvében:

“A társadalomnak nem szabad számítógépeket használni fejlődési programjának kidolgozására és megvalósítására. A valódi szabadság az objektív törvények felismerésében és felhasználásával rejlik. Ez lehetetlen számítógépek nélkül, ha nagy mennyiségű információt kell gyorsan feldolgozni, bonyolult eljárással. Csak így ismerhetjük fel a legfontosabb tendenciákat, és találhatjuk meg az optimális megoldásokat. A gépekkel sokkal tökéletesebben lehet majd irányítani, mint a gépek nélkül. Gondoljunk csak arra hogy a gép által ajánlott megoldás váratlan és veszélyes következményekkel is járhat számunkra. Ezért semmi sem ment fel bennünket döntéseinkért való felelősségünk alól, ha nem akarunk olyan társadalomba jutni, amelynek stabilitását a „körültekintéssel és tudatosan primitív igazságtalanság” tartja fenn. (..) Ez azt jelenti, hogy nem támaszkodhatunk teljesen és vakon egyetlen kritérium alapján hozott döntésekre, hanem figyelembe kell venni ideáljaikat, a társadalom kívánatos felépítéséről alkotott elképzelésünket, az emberi viszonyokat és nem utolsósorban magát az embert, akár elektronikus, akár bürokratikus gépről van szó. Az emberi társadalom fejlődésének záloga az egész haladó emberiség, az összes gondolkodó emberek aktív, szabad és független erőfeszítése.”

“A modern embernek, és különösen a modern amerikainak, bármennyire is van know-how-ja, nagyon kevés a tudása. Ő el fogja fogadni a rendkívüli képességű géppel hozott döntéseket anélkül, hogy túl sokat vizsgálná az ezek mögött meghúzódó motívumokat és alapelveket… Bármely, döntéshozatal céljából gyártott gép, ha nem rendelkezik a tanulás erejével, teljesen szó szerint gondolkodik. Jaj nekünk, ha hagyjuk, hogy döntsön magatartásunkról, kivéve, ha korábban megvizsgáltuk a működésének törvényeit, és teljes mértékben tudjuk, hogy viselkedését a számunkra elfogadható elvek szerint fogja végezni! Másrészt, a gép, amely képes tanulni és a tanultak alapján döntéseket hozni, semmiképpen sem lesz kötelezve olyan döntések meghozatalára, hogy az számunkra elfogadható legyen, vagy amelyeket nekünk kellett volna meghoznunk. Aki ezzel nincs tisztában, a gépre hárítja a saját felelősségének problémáját.”

Komoly aggodalmát fejezte ki afelett, hogy “…diktátorok egy csoportja kibernetikai gépek segítségével megkaparinthatja a hatalmat egy ország vagy az egész Föld felett. Meg lehet érteni a haladó tudósok gondterheltségét az egész világon, akik a tudomány és technika viharos fejlődésének társadalmi következményeiről gondolkoznak. Korunkban fennáll az a veszély, hogy a természet erői, amelyeket az ember szabadított fel, ellene forduljanak.

A gépek veszélye a társadalomra nem a gépekből fakad, hanem a gépnek ember által való felhasználásából. A valódi veszélyt az jelenti, hogy ezeket az önmagukban veszélytelen gépeket egy kis csoport felhasználhatja az emberiség feletti uralmának megszilárdítására.”