A világban zajlik az új – negyedik – ipari forradalom, amely voltaképpen a robotika által teszi még hatékonyabbá önpusztító, folyamatainkat, hathatóssá a “digitális diktatúrát”. A tudat és az értelem beszűkítését célzó, hamis életfilozófiákat és elferdített ideológiát terjesztő, kizsákmányoló gazdasági érdekeknek mindez nagyon is kedvez. A jelenlegi hatalmi erők mindent elkövetnek, hogy továbbra is kezükben tarthassák az irányítást.
Jól tudják, aki először megépíti a valódi kvantumszámítógépet és Mesterséges Intelligenciával (MI) össze tudja azt hangolni, azé lesz a hatalom. A kérdés, hogy mire használják majd. Fegyvert és modernkori rabszolgatartó béklyót csinálnak ebből is, vagy a technológia fejlődés vívmányai az emberiség javát fogják szolgálni.
Attól egyáltalán nem kell tartani, hogy a Mesterséges Intelligencia öntudatra ébred. Legfeljebb a lélek látszatát fogja majd kelteni komplex működése okán – avatatlan szemlélő számára. Az öntudatra ébredő – életre kelt gépekkel való riogatás abból a transzhumanista mozgalom ateista filozófiájából származik, hogy az élőlények az anyag magas fokú komlexikálódásának következményei, és maga az ember lelke – tudata – intelligenciája – elméje is az anyag úgynevezett önszerveződésének eredménye.
Amennyiben ezt az anyagelvű létmagyarázatot elhisszük, akkor tényleg okkal feltételezhetjük, hogy az általunk épített számítógép is képes lesz olyan komplex működést elérni, mikor egy ponton szert tesz a lélek minőségére és önálló öntudatra. Hiszen – mint ahogyan ez a kicsavart logika állítja – ez is olyan anyagból áll, és csakis anyagból, mint az ember. (A transzhumanisták szirgularitásnak nevezik azt az eseményt, amikor szerintük a számítógép fejlettsége eléri a végtelenbe ható tudásnak azt az emberi képességeket messze meghaladó “isteni, mindenható” fokát, amelynek eszménye ateista vallásosságot hozott a jelenkori liberális gondolkodásba. A világ technológiai arculatát formáló, a 4. ipari forradalom kiindulópontjának tekintett Szilíciumvölgy szakemberei vallásos meggyőződésű küldetéstudattal dolgoznak a világ ilyen értelmű átformálásán – a véleményük szerint a túlélés számára alkalmatlan biológiai emberi test szintetikussá tételén, az ősi, szerintük maradi kulturális gyökereitől elszakítva az egyéneket, s ez egy olyan szektaként működik már ott, ahol bármilyen szakrális gondolatot nevetségesnek találnak, és kiközösítenek bárkit, aki mást állít mint ők.)
A társadalom számára rendelkezésre bocsátott MI sem fogja az ember helyett a helyes kollektív életcélokat és stratégiákat önmaga kitalálni és meghatározni. A célalkotó mindig az ember marad
Ám az igazság az, hogy a gép mindig is lélektelen marad. Az ember, aki teremtette, az ad neki életet, és csak addig látszódik élőnek, míg közvetlen felügyelete alatt áll. Hiszen a számítógép az ember szellemi, a robotika pedig a fizikai képesség kiterjesztésének eszköze. Így nem szabad önmagától az MI-től várni problémáink megoldását, mert az MI mindig is alkotójának – tervezőjének – és felhasználójának szándéka szerint fog cselekedni. Mindaddig, míg a hatalom birtokosai egyéni célokat szeretnének megoldani, és valamilyen érdekek végrehajtói, az MI ennek szolgálatában fog állni. A társadalom számára rendelkezésre bocsátott MI sem fogja az ember helyett a helyes kollektív életcélokat és stratégiákat önmaga kitalálni és meghatározni. A célalkotó mindig az ember marad.
De hogyan lehet egy számítógépnek olyan kollektív célokat megadni, amelyek alapján az egész emberiség szolgálatában lesz képes működni, mikor azt látjuk, hogy megannyi filozófia, vallás, vallási irányzat feszül egymásnak, sokszor vért követelő konfliktusok során, és ezt még nekik sem sikerült megoldani?
a Mesterséges Intelligencia – legyen az a jövőben bármilyen fejlett – mindaddig, míg a nemzetek egymásnak ugrasztásában érdekelt rejtett befolyás alatt marad –, addig továbbra is az emberiség megosztottságát és szembenállását fogja még fokozottabban kiélezni
Világosan látszik, hogy míg saját maga, az ember sem tudja egységesen megállapítani saját fajának kollektív érdekeit szolgáló célrendszerét, addig teljesen értelmetlen azt várni egy géptől, hogy azt majd helyettünk, mindannyiunk megelégedésére képes lesz valahogy kiókumlálni. Így tehát, a Mesterséges Intelligencia – legyen az a jövőben bármilyen fejlett – mindaddig, míg a nemzetek egymásnak ugrasztásában érdekelt rejtett befolyás alatt marad –, addig továbbra is az emberiség megosztottságát és szembenállását fogja még fokozottabban kiélezni, mert a különféle ideológiák érdekérvényesítő erejét fogja növelni e hatékony eszköz által.
Mindentől függetlenül, az MI képes lehet olyan fejlett működésre, hogy “szabadjára engedve” okkal tartsunk viselkedésétől (akárcsak egy számítógépvírus esetében), amennyiben működését nem Asimov robotika három törvénye szabályozza, és az alap algoritmusának nem alapkövei azok az axiómák, amelyek mindenkor, bármilyen emberi felügyelet nélkülözve is, a természet és az ember túlélését garantáló döntéshozatalra és működésre kényszerítik.
(Természetesen az MI kiváló ürügy arra, hogy saját magukról a felelősséget áttolják a háttérben megbúvó, rejtett szándékkal működő tulajdonosai, hivatkozva arra, hogy nem ők, hanem a számítógép áll valamilyen döntés mögött. A Mesterséges Intelligenciát sohasem fogják tulajdonosai engedni teljesen autonóm módon tevékenykedni, mert azzal saját hatalmi érdekeiket is veszélyben tudnák. A “piros gomb” mindig egy bizonyos személy felügyelte alatt fog maradni. Egyedül csak a fanatikus, fatalista elmebeteg hekkerek tevékenységétől kell tartani, mert számukra minden mindegy alapon, perverz szórakozást jelent a káoszteremtés és a rombolás. A számítógépvírusok egy MI által koordinálva életveszélyesek lehetnek.)
Az ipari forradalomnak mindig a technokrata szellemiségű kormányoknak kedveztek. Ez a hamis nézőpont olyan teóriát juttat érvényre, amely teljesen tévútra téríti a társadalmakat. Ugyanakkor a tudományon alapuló technológia tagadása pedig a fejlődéstől zárja el az emberiséget. Ebben kell tehát megtalálni a megfelelő arányokat.
A közproblémák, kérdések, politikák és programok alapvető tényezőit mindig a teljes rendszer egymástól függő alkotóelemeinek kell tekinteni és értékelni, amelyből nem szabad kifelejteni az embert, mint szellemi lényt. Ha ezt megengedjük, akkor voltaképp az emberből – mint fizikai és szellemi összetevőből – kivonjuk a szellemit, miáltal csak a teste, mint látható rész marad, s amely immáron gazdátlanul hagyva, kínálja magát másvalaki kontrollja számára. Az életelvű (szellemtudatú) megközelítés lényege abban áll, hogy az anyagi világ problémáit nem a probléma halmazon belül próbáljuk megoldani, hanem egy külső nézőpontból tekintve. Az anyagi világ rendezettségét nem önmagából kiindulva, hanem egy magasabb rendű rendezőelv hatása alá tudjuk vonni.
Add a Comment