Répászky László – LifeCybernetics

Új Digitális “Honfoglalás” 2020-2030

PROBLÉMA

Az emberiség évezredek óta kötődik a természethez, hiszen az élővilág biztosítja biológiai létezésének feltételeit. A Honfoglalás egy olyan természetföldrajzi terület megszerzéséről szól, amelyben egy kulturális egységben létezhet az egyén-család-nemzet-természet – mint egységes természetes létfenntartó rendszer. Ez a létharmónia teszi lehetővé az egészséges immunrendszer működését mind egyéni, mind társadalmi szinten.

Csakhogy korunk infokommunikációs társadalmában egyre inkább elkezdi elveszíteni az emberek tudatában a jelentőségét a természethez való kötődés, mint biológiai létezésük egyetlen és kulcsfontosságú letéteménye.

Új élettér jött létre, amely új életlehetőségekkel csábítja az embereket. Ez az új virtuális élettér azonban már nem kötődik sem fizikai, sem kulturális határokhoz.

Mivel az új kommunikációs technikák közvetlenül az emberek tudatára hatnak, ennek eredménye a tradicionális kultúrák idő előtti megbomlása.

Látható, hogy az új élettér és létértelmezési keretek megrajzolásából a globális nagyhatalmak előnyt kovácsolnak az egységes nemzetállamok és szakrális értékrendek ellenében.

Jelenleg a virtuális világ – cyber-tér még egy meghódítatlan felségterület. A világ nagyhatalmai és globális pénzügyi erők küzdenek a “terület” felosztásáért, a dominancia kivívásáért.

Ez a harc még nem dőlt el, viszont ez pár év alatt végbe fog menni, és akkor már nem sokat tudunk tenni.

Mindez azt jelenti, hogy a teljesen materialista felfogású, globalista hatalmi törekvésű, transzhumanista ideológia fog érvényre jutni az egész technológiai fejlődésben, ahol a génmódosítások, mesterséges létfenntartó rendszerek kontrollja, és függőségi viszonya alá kerül az egész modern társadalom.

Ezeknek az új infokommunikációs kihívásoknak a világ egyik állama sem tud ilyen értelemben megfelelni, így elveszítik valódi szuverenitásukat és autonómiájukat.

CÉL

Annak érdekében, hogy megőrizzük a nemzetállam egységes létfenntartó szerepét, hasonlóan a biológiai, fizikai élettérhez, a virtuális teret is meg kell tölteni élettel. Be kell azt is lakni, mégpedig olyan módon, hogy a virtuális világ és az emberi test létfenntartásának feltételeit biztosító természetes ökoszisztéma teljes koherenciában legyen egymással. A jelenleg még gazdátlan, szabad prédaként létező virtuális tér számára is immunrendszert kell teremtenünk, hogy megnehezítsük az ellenérdekű erők jövés-menését, amely káoszt okoz az emberek tudatában és ennélfogva felbontja a létezési kereteket is. Ezt jelenti az:

“Új [digitális] Honfoglalás”

A nemzet megmaradása érdekében fel kell készülnünk az új technológiai korszakra és élen kell járnunk a fejlődésben; meg kell találnunk a valódi fenntartható fejlődés alapelveit és gyakorlati módszereit, és erre kell építeni a nemzetstratégiát (A természet működésével ellentétes globális “politikai” erők szándékainak – amelyek önkényesen kisajátították a nemes környezetvédelmi eszméket – propaganda vitorlájából ki kell fogni a szelet, és a valódi társadalmi felhatalmazással bíró, a szakrális elvek érvényesítésére törekvő kormányunk felelősségébe kell a természetvédelmen alapuló fenntarthatóság témakörét helyezni, és az üres szónoklatokon túl, működő gyakorlati megoldásokat kell demonstrálunk Európa és a világ számára.)

A versenyképesség piacgazdasági értelmezését összhangba kell hozni a környezeti- és társadalmi fenntarthatósággal. Új meghatározást kell adni a versenyképesség fogalmának, hogy az megfeleljen a minőségi életre való törekvésnek. Olyan társadalmi célrendszer alakuljon ki, amely révén az ember szellemi képességei, kreativitása – az egységes nemzettudat kibontakozhasson a puszta anyagelvűséggel szemben.

Az egyéni és társadalmi céloknak az egészséget és a tartós fenntartható fejlődést kell szolgálniuk. A gazdasági értéklánc folyamoknak az egészséges és szennyezés mentes élelmiszerlánc megteremtésének szolgálatába kell lépniük.

A Kárpát-medence természetes erőforrásain alapuló, tradicionális- és egyben modern tudásalapú innovációt kell megteremtenünk, amely által nő a szuverenitásunk és geostratégiai szerepünk.

MEGOLDÁS

A “4. Ipari Forradalom” éllovasaiként “felneveljük” a világ első és egyetlen Öko- és Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligenciáját, melynek szuper-racionalitása mellőzi az ember gondolkozását befolyásoló negatív tényezőket, és segíti az egészséges ökoszisztéma és a testi egészség fenntartását.

Mára világos, hogy a fenntarthatóság egyik kulcsa a szakterületek összehangolása. A kormányok jellemzően viszont még a régi iskolát követve ágazatok szerint tagolva végzik tevékenységeiket szakminisztériumaik útján. A multidiszciplináris szemlélet így ezen keretek közt nem találhat értő fülekre, “illetékesség és hatáskör hiányában” nem tud táptalajra lelni. Paradigmaváltás szükséges. A Kormány tevékenységét úgy tudjuk segítni, ha a kor kihívásainak megfelelően létrehozunk a Kormány – mint végrehajtó szervezet – operatív munkájától független, de vele szorosan együttműködő nemzetstratégiai és célalkotó intézményt, amely a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szellemének és irányelveinek teljesen megfelel – sőt hatékonyan előmozdítja célrendszerét.

A világon elsőként létrehozunk egy Mesterséges Intelligencia központú interdiszciplináris tudományos intézetet, amely a Mesterséges Intelligencia “iskolájának” tekinthető. Az egyetemlegesen érvényes természeti absztrakt rendteremtő erők krédójából sarjadzó, alkalmazott filozófiai alapelvekre épülő tudásközpont révén, szinergiába hozzuk egymással a jelenleg jellemzően elkülönülten, nem kellő hatékonysággal, téves és egyben súlyos veszélyekkel járó következtetésekkel oly sokszor hiteltelenné váló tudományterületeket, és a helyes logikai gondolkozás szakrális alapjaira – alapvető természeti törvényekre – helyezzük azokat.

Ennek a tudományos alapjait az eredeti Kibernetika, és más tudományfilozófiai alapelvek fogják képezni.

A Kárpát-medence a világ fenntartható fejlődésének epicentruma, az öko-tudatos technikai civilizáció iránymutatója lesz. Így megteszünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy a Nemzet vezetése biztosíthassa a társadalom szellemi és biológiai fennmaradását. Mindez a kormányzati működés hatékonyságát új dimenzióba emeli, ami az egész világ számára kiemelkedő példamutatásként fog szolgálni.

MIT TEGYÜNK?

Az emberi test és az ökoszisztéma természetes metabolizmusával összhangban álló, optimális működésű, egészséges, fenntartható, fejlődő és versenyképes nemzet és nemzetközösség megteremtéséhez szükséges elemző és döntéstámogató kognitív informatikai rendszer megalkotása;

Az Öko- és Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligencia létrehozása, egy mulitdiszciplináris kutatóintézet révén;

A kibernetika eredeti céljainak rehabilitálása útján, a szaktudományok, mérnöki tudományok, társadalom, gazdaság, ember-gép rendszerek egységes interdiszciplináris alkalmazott rendszertudományának: a “Life-Cybernetics” fejlesztése;

Nemzeti, európai és globális biológiai, társadalmi, gazdasági állapotjavítás igényének kielégítésére alkalmas környezetbarát szolgáltatások és technológiák fejlesztése és expanziója;

A közjogi nemzetegyesítés után az élő és éltető gazdasági, tudományos nemzetegyesítés is konkretizálódjon;

A Kárpát-medence a világ fenntartható fejlődésének alkalmazott tudományos (K+F+I) epicentruma, az öko-tudatos technikai civilizáció iránymutatója legyen, amely mágnesként vonzza a legfejlettebb tudományt, technológiát és gazdasági erőforrásokat;

Hazánk olyan életfenntartó kibernetikai rendszert hozzon létre, amely teljes mértékben összhangban áll nemzetstratégiai – társadalmi, kulturális, gazdasági, demográfiai – céljaival, és ezzel a proaktív térfoglalással egyrészről úttörővé válik a technológiai fejlődésben, másrészről megakadályozza, hogy idegen hatalmi tényezők a nemzet “szabadjára hagyott” virtuális terében könnyűszerrel domináljanak és manipuláljanak;

Kultúránk több fronton áll támadás alatt. A legalattomosabb az infokommunikációs eszközök, a közösségi médiák által közvetített tudatmanipulációs hatások jelentik, amelyek a fiatalok tudatát, gondolkodásmódját közvetlenül befolyásolják, és ennek közvetlen hatása, a szakrális, kulturális értékrendek fontosságának eltűnése. Ezért ki kell fejlesztenünk egy ütőképes ellenszert a fennálló erők által alkalmazott infokommunikációs rendszerek általi egyoldalú ideológia hatásgyakorlás ellensúlyozására, különben bármilyen jogi, vagy fizikai eszközzel erőfeszítés az egységes nemzettudat és állami szuverenitás megőrzésére – az értékrend nélküli új nemzedékek felnövésével – törvényszerűen kudarcot fog vallani.

MI LESZ A HATÁSA?

A Kárpát-medence természeti kincseit, gyönyörűségeit meg tudjuk a maga természetességében őrizni;

Új, exponenciálisan növekvő piaci igények kielégítése és egyben a térség gazdasági szuverenitásának stabilizálása, az Európa és világszerte egyre jobban keresett egészséges termékek és szolgáltatások által. Ezek egyrészről a magyar agráriumból származó termékek, másrészről a Kárpát-medence tradicionális kézműves termékeinek új piacait jelentik;

Növekszik a társadalom egészséges élettartama. Ez nem pusztán az egészségesebb életmódnak lesz köszönhető, hanem a gazdasági kilátások miatti optimista hangulat nagyobb életkedvet és lelki életerőt nyújt. A proaktív egészségkultúra értelemszerűen erősíti az öngondoskodást és csökkenti az egészségügyi ráfordítások szükségességét;

Pozitív demográfiai vonatkozások: biológiai szaporodó képesség növekedése, és az utódok létrehozásának szándéka;

A természeti értékmegőrzésen, kulturális – szakrális – értékeken alapuló társadalom kohéziója az új szemléletmód által erősödik, amelyet tudatos felvilágosítással, képzésekkel, az iskolai oktatásba való bevezetéssel fokozunk;

Az állam által felügyelt kibernetikai, informatikai rendszerek, amelyek e folyamatok koordinációját segítik, és amelyek minden pillanatban szenzoriak útján a természetéhez kapcsolódnak, markánsan ellensúlyozzák azokat a bomlasztó erejű hatásokat, amelyeket ma tapasztalni vagyunk kénytelen a közösségi médiák által. Így azok a felhasználók, akik a legkisebb mértékig használják majd ezeket a szolgáltatásokat mobileszközeiken keresztül, voltaképpen a technológia által közvetlenül kapcsolódnak hozzá a természethez. Gyakorlatilag a technológia interfészt képez az urbanizáció során elidegenedett ember és a természet között;

Károsanyag-kibocsátás kontrollálása, a karbon-, klímasemlegesség, környezetvédelmi és körforgásos gazdasági célok elősegítése;

Az innovációs folyamatok lerövidülnek, mivel az alapkutatási, kutatás-fejlesztési, innovációs, gazdasági valamint az egyéni, vállalati és társadalmi cselekvési vektorok azonos irányba rendeződnek;

Pozitív államháztartási hatások: foglalkoztatás, az egészségpénztári terhek csökkenése, adóbevételek, GDP növekedés. Hazánk (és a térség: Kárpát-medence, V4-ek) a GDP-t úgy növeli, hogy közben példaértékű projekteket valósít meg a klímaanomáliák ellensúlyozására, illetve a természetvédelem területén, és a magas szintű tudomány-innovációs beruházások által. Óriási tudományos, technológiai, humán- és pénzügyi plusz források irányulnak országunkba. Hazánk befektetés-vonzóbb lesz (lásd: a világ legnagyobb tőkebefektető alapja a BlackRock is elköteleződött a minap a klímatudatos befektetések ösztönzésére);

Közép-Európa (V4 országok) gazdaságilag is felépül, s a gazdaság-élénkítési, regionális és határokon átívelő együttműködés által;

A rendszerben lévő expanziós potenciálok lehetővé teszik a regionális és globális működést (erőforrás menedzselés, allokáció), így a jelenleg egyre erőteljesebb káoszfolyamatok (természetvédelem, élelmiszer termelés, klíma, népvándorlás) hatékony kezelésének eszköze lehet;

Megadja a cselekvés egyéni és lokális lehetőségének rendszerszintű technológiai alapját, hogy a kialakuló helyi és regionális termelési- és ellátási értékláncok által a globális gazdasági vérkeringésbe kapcsolhassuk az elmaradott vidékeket is, segítve a nemzetek, kultúrák fenntartását, a szülőföldön maradást, csökkentve a gazdasági migráció nyomását;

Magyarország hozzájárulása hatalmas lesz az emberiség összteljesítményéhez; előkelő pozícióban kerülünk fel a világ tudományos térképére, s az összefogás, valamint a világszínvonalú innovációk révén nő a nemzeti önbecsülés.

A LifeCybernetics az ésszerű digitális transzfer technológiája

A LifeCybernetics koncepciója nem egy jövő fürkészéséről szóló újabb tanulmány, nem jóslás, nem találgatás. Nem is egy szokványos, az általános trendnek megfelelő “projekt”, amit a felzárkózási kényszer szült, vagy egy ígéretes “start up”. Nem is egy utópisztikus sci-fi regény víziójának vázlata. Mert lássuk be, amit ma a Földön megelevenedve átélünk, az nem több mint egy évtizede, csak a tudományos fantasztikus irodalom egzotikus fantáziavilágában volt jelen. Ez az anyag pedig minden ilyesmi műfajtól különbözik! Igazán ritka, hogy a jövőről nem puszta hipotézisként, hanem mint tényszerű lehetőségként lát napvilágot a tudományos-technológia fejlődésnek egyetlen ismert biztonságos csatornáját kijelölő, és szükségszerűen végrehajtandó koncepciója, s ennek megfelelően mind tartalmi, mind stilisztikai szempontból meglehetősen rendhagyó. Legfőképpen alkalmazott filozófiai összefüggések megvilágításán keresztül mutat rá gyakorlati megoldásokra, s törekszik jelezni, hogy a meglévő gondolkozásmódtól eltérő gondolkozással van esélyünk csak azokat a problémákat megoldani, melyeket ezidáig sehogyan sem sikerült, és általa esély nyílik helyes következtetésre jutni. Annak bemutatása, mi az a sokminden, amit ma még módunkban van megtenni a fenntartható civilizációért, s elkerülhetjük azt a helyzetet, mikor már végképp szembesülünk az elkerülhetetlennel, s több választásunk már nem lévén, csak azt tudjuk megtenni, amit lehet. Jelen anyag éppen ezért egy teljesen új nézőpontból való tájékoztatás arról, hogyan lehetséges megalkotni azt a Mesterséges Intelligenciát, amely már a közeljövőben képes a modern civilizációt (gazdaságot, társadalmat) lépésről-lépésre a természet működésével összehangoltan segíteni a fejlődésben, és ezzel a legnívósabb tudományt kreálni.

Az úgynevezett “Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligencia” kutatása a világ tudományos érdeklődésének egyik legfőbb kérdése

Az úgynevezett “Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligencia” kutatása a világ tudományos érdeklődésének egyik legfőbb kérdése. Nem véletlenül, hiszen jópár sorsfordító dilemma megoldását várják tőle. Azonban megállapításom szerint teljesen tévúton járnak, amit igazol az a tény, hogy még csak bizakodásra okot adó részeredményeket sem tudnak felmutatni. A világban megjelent egyetlen publikáció sem kecsegtet még a reménnyel sem. Ebben érhetünk el egyedülálló áttörést. Ez hazánk – Kárpát-medence –, a V4-ek, Európa és az egész világ előnyére fog válni, hiszen biztonságossá teszi a technikai fejlődést. Ez egy lehetséges megoldás arra, hogyan használhatjuk meglévő tudásunkat olyan technológia kifejlesztésre, amely ténylegesen a fizikai, szellemi képességeink kiterjesztéseként funkcionálhatnak és nem pedig dehumanizálnak egy centralizált irányítás alá vonható gépvilág számára. Úgy látom, egyelőre ennek nincs alternatívája. Az emberiség jelenkori korszakváltásának folyamatában sorsát saját kezébe kell vennie, hiszen a tudásunk oly mértékben kiszélesedett, miáltal többé már nem megjósolni kell valahogyan a jövőt, hanem egyre pontosabban meg lehet azt tervezni. A közeljövőben jóslásra már csak azok a társadalmak kényszerülnek, akik elől a hatalmak elzárják a legmagasabb szintű tudást és technológiát, és így a rejtélyek közt sötétben tapogatózva kiszolgáltatott hatáshelyzetben maradva keresik a fényt.

A jelenlegi technológia fejlődés gyümölcsei teljesen technokrata szellemiségűek – ha szabad ezzel a képzavarral élni –, amely abszolút nélkülözi az embert emberré tévő pszichikai minőségének figyelembe vételét. Az anyagi és egzisztenciális érdekeltségek kereszttüzében az éltető eszmék jelentéktelenné válnak. A technikai fejlődés arányában márpedig egyre nagyobb felelősség embernek lenni, hisz teremtett világunkon már jól látható nyomot hagyunk. Ezzel szemben felelőtlen teremtés tanúi és elviselői vagyunk, hiszen nekünk, és a jövő generációjának kell majd viselni mások gazdasági és hatalmi érdekű okozati teremtésláncolatának következményeit. E fejlődés produktumai mögött nincs megbízható emberközpontú, az ember valódi minőségének megfelelő értékrend, eszme, erkölcs, etika és filozófia. Emiatt a gépeink nem válhatnak emberivé, hanem sokkal inkább mi emberek válunk a homogenizált világban manipulálható bio-robotokká, egy szociális cukormázzal nyakon öntött, minden kényelmi funkcióval ellátott, és mesterséges létfenntartó és érzékkielégítő virtuális és test-implantátum rendszerrel függőségben tartott kiber-társadalom utópiájának révületében.

A technikai fejlődés létkérdés az emberi faj számára. Ám a technikának az ember szellemi fejlődését kell szolgálnia, máskülönben leromboljuk a környezetünket és önmagunk létfenntartó rendszereit.

A technikai fejlődés létkérdés az emberi faj számára. Ám a technikának az ember szellemi fejlődését kell szolgálnia, máskülönben leromboljuk a környezetünket és önmagunk létfenntartó rendszereit. Azonban manapság éppen az folyik, ahogyan a természetes létfenntartó rendszereket “önkéntes jóváhagyásunkat bírva” lecseréljük a mesterségesre, a szintetikusra, a virtuálisra, s így, biológia testünkön keresztül szellemi csapdába ejtjük saját magunkat. (Kiemelten fel kell ismerni, hogy aki a technológiát uralja, az fogja az ideológiát is meghatározni az adott társadalomban. A jelenlegi technológiák olyan globális infokommunikációs erőfölényt hozhatnak, ahol annak urai soha nem látott hatékonysággal terjeszthetik kultúrájukat, amely nem lesz más, mint egy lélektelen inhumanista életvezetési használati utasítás, és viselkedési kódex szenvtelen követésének kényszere. Egy szigorú szabályok szerint működő géptársadalom számára a szabad akaratú ember öndeterminizmusa kiszámíthatatlanná teszi a rendszert, és ezért az ilyen “emberi” tulajdonság – számukra – veszélyes.) A természet gondoskodásától idő előtt elszakadva ezzel megszűnik még a jelenlegi döntési szabadságunk is, az embert emberré tévő szabad akaratunk. Ha a humán tárgyak területén sincs egyetértés a létezésről, akkor mégis hogyan tudjuk a technikánkat a szolgálatunkba állítani? Mi alapján mondjuk meg a számítógépnek, milyen értékrend szerint működjön, ha mi is mind különbözőképpen gondolkodunk? Márpedig ezt nagyon is tudnunk kellene már most, mert most van itt az égető ideje letenni a jövő civilizációjának alapköveit, több száz évre előre gondolkodva az eljövendő utódainkról – fajunk sorsáról, hiszen a technika feltartóztathatatlanul terjed. Ez minden nemzet megkülönböztetett jelentőségű közös érdekazonossága, ezért nemzeti és nemzetközösségi közmegegyezés alapjává kell válnia.

A világban zajló technológia folyamatokra muszáj reagálni, kényszerhelyzetben vagyunk. A körülmények passzív elfogadása a legnagyobb mulasztásos bűn volna. Igenis, lehet tenni valamit, mert jobb bármit tenni, mint tétlenül beletörődni sorsunkba. Sokan jó okkal ódzkodhatnak a technológiai fejlődéstől. Ám nincs választásunk, ha nemzetünket fenn akarjuk tartani, mert a technológiát így is, úgy is ránk fogják húzni. A kommunikációs csatornákon keresztül manipulálják a választókat, akik új ízlésüknek megfelelő kormányt fognak választani – ami értelemszerűen a globális hatalmi elit szándékai szerint való. Magyarországon pedig gyakorlatilag egy sejtelmes virtuális hatalom fogja gyakorolni áttételesen a hatalmat. Tudomásul kell venni, hogy hazánk agresszív támadás alatt áll, s csakúgy mint minden háborúban, fel kell vennünk a kesztyűt, mert ha nem tesszük, kihalunk és ezt nem hagyhatjuk annyiban. Az egyetlen megoldás, hogy megépítjük a magunk technológiáját, amely az ősi nemzetszervező szakrális értékrend szerint fog működni, s így módjában áll a jobbik technológiát választani az embereknek. Ha nem építjük, meg, akkor csak a globális hatalmi erők szándékai szerint működő technológia az egyetlen alternatíva, ahol a kapzsiságot szabadságvágyként csomagolják, s ez élő nemzetünk kultúráját egy-két generáción belül a múzeumok területére száműzi, ahol örökségünk ezután megtekinthető lesz mint érdekesség.

Az egész történelem a technológia formáló erején keresztül alakult ki.

Az egész történelem a technológia formáló erején keresztül alakult ki. Sohasem a nagyobb “igazságtartalmú” ideológia domináns, hanem amelyik a magasabb technológiai szintet birtokolja. Ehhez elsősorban pénz kell, amely nem kötődik semmilyen népfelség elvhez. Így az igazi hatalom, egy országhatárokon átívelő háttér birodalom kezében van. Korunk legmagasabb szintű technológiai tudása a Mesterséges Intelligencia témakörére összpontosul. Így, ha bármennyire is szándékunkban áll elszenvedőkből, történelem formáló okozókká válni, a Mesterséges Intelligencia a kulcstéma, amivel kötelességünk foglalkozni. A 4. ipari forradalom tulajdonképpen az adatvezérelt társadalom, ahol az adat jelenti az új aranyat. Mesterséges Intelligencia működése ma egyelőre az úgynevezett “Big Data” elven működik. Azaz, a már meglévő adathalmazokat elemzi, és talál abban új összefüggéseket, soha nem látott hatékonysággal segítve például a gyógyítást, vagy a gazdasági folyamatokat. Az adatelemzés módszerétől azt várjuk, hogy a Mesterséges Intelligencia öntanuló képességével helyettünk világít rá alapvető törvényszerűségekre – axiómákra, és új tudományos felfedezésekre juthatunk. Ez egy hatalmas ugrás a tudomány számára, hiszen hasznosíthatóvá tette napjainkra már átláthatatlan mennyiségűvé duzzadt felfedezését, amelyről már azt sem tudjuk, mit is tudunk valójában.

Képzeljük el, hogy ha a Mesterséges Intelligencia alapvető kiértékelő algoritmusának már előzetesen értékrendet adunk bizonyos alapelvek formájában, akár évtizedekkel megelőzhetjük a Big Data módszertanára alapozott adattudomány módszertanát. Ez eléggé szédítő vízió, hiszen a világ éppen csak most kezdi el egyáltalán felfogni miben áll a “Big Data” jelentősége, s mi máris ettől még egy dimenzióval feljebb ugorhatunk.

Ez ezt jelenti, hogy nem pusztán csak magára hagyjuk a Mesterséges Intelligenciát, hogy mintegy önmagától tanuljon (Deep Learning), hanem folyamatosan oktatjuk is a természettörvények működési szabályaira

Az általunk kifejlesztésre kerülő Mesterséges Intelligencia öntanuló képességét egy Axiómarendszerre építjük, mely által nagyságrendekkel hatékonyabban tud majd célirányos tevékenységeket folytatni, figyelemmel a rendszerek közti legteljesebb kölcsönhatásokra. Ez ezt jelenti, hogy nem pusztán csak magára hagyjuk a Mesterséges Intelligenciát, hogy mintegy önmagától tanuljon (Deep Learning), hanem folyamatosan oktatjuk is a természettörvények működési szabályaira. (Csakúgy, ahogyan egy gyereket sem eresztünk szélnek, hogy majd saját bőrén tapasztalva jusson valamire az életben, hanem iskolába kell járnia, hogy majd felnőttként boldogulhasson, és saját képességei kibontakozásával a társadalomba integrálódva így tud a közösség hasznos tagjává válni.) Ez az adat-, rendszer-, és hálózattudomány feletti dominanciát jelenti, elsősorban az élettudományok, illetve a technika környezet egészségtudatos alkalmazása területén. Az élettudományok szükségszerű dominánssá tétele – mint rendszerező elv –, aztán magához rendezi a tudomány és műszaki területek teljes spektrumát. Ez nem jelent mást, mint a 4. ipari forradalom emberközpontúságának és természetbarátságának eljövetelét. Mindez, a ma elképzelhető legfejlettebb személyre szabott, proaktív, életmódot optimalizáló, integrált egészségügyi és jóléti ökoszisztéma alapja lehet. Annak érdekében, hogy ezt meg tudjuk tenni, létre kell hoznunk egy multidiszciplináris intézményt, ahol a szaktudományokat összevonva, azok analóg adatait digitalizáljuk informatikus szakemberek segítségével, és így programozva “tanítjuk” a Mesterséges Intelligenciát az emberiség eddig felfedezett természettudományos ismereteire. Ez a koncepció így nem pusztán a lázas technológia-tudományos felzárkózás egy bizonyos módszerét jelenti, hanem egyenes azt, ahogy a technológiai forradalom emberközpontú fejlődésében pionírként úttörő ösvényt vágunk a világ előtt, egy átfogó, alkalmazott tudomány létrehozásával, melyben a tudomány és a gyakorlati alkalmazás eggyé válik. Napjainkban már szinte közhelynek számít a globális problémákról beszélni. A média is napi kiemelt hangsúllyal tárgyalja a témát, már a csapból is ez folyik. Van aki nyugtalanabbá, tettre készebbé, s van aki fásultabbá válik ettől. A politikusok ugyancsak kivétel nélkül alkotnak valamiféle véleményt a környezeti és klímaügyekről, ami így világnézeti konfliktusforrássá degradálódott. Az ENSZ is kiemelten foglalkozik a fenntarthatóság globális fenyegetéseivel.

Ám egy közös nevezője van bármelyik megnyilatkozásnak: mindenki tanácstalanul teszi szét a kezét. Senki sem tudja, mit is kellene pontosan tenni a gyakorlati életben, ami van annyira átfogó, hatékony és végrehajtható, amely tényleg a kívánatos és megnyugtató fordulatra adhatna reményt. A különböző oldalak már-már unalomig szajkózzák egymás hibáztatását, nagyon kreatívak annak hangoztatásában, hogy mit kellene a másiknak megtenni ahhoz, hogy a dolgok jobb irányt vegyenek. De képtelenek bármilyen valódi megoldást felmutatni, amely felelősségvállaláson alapuló konszenzust teremthetne. A döntéshozók nem mernek, vagy nem akarnak felnőni a feladathoz.

Egy olyan skálázható rendszert tudunk megalkotni, ami az egyén tettrekészségén át, a társadalom minden szereplője számára meg tudja adni a cselekvés és a konvergencia lehetőségét

Bár minden látszat ellene szól, a következőkben én mégis arról szeretnék tájékoztatást adni, hogy lehetséges tenni valamit a dolog kapcsán: Ugyanis bizonyos kulcsfontosságú alapelvek birtokában lehetővé válik korunk fejlett technológiáinak összehangolása, amely eredményességét okkal feltételezhetjük. Egy olyan skálázható rendszert tudunk megalkotni, ami az egyén tettrekészségén át, a társadalom minden szereplője számára meg tudja adni a cselekvés és a konvergencia lehetőségét. Ez az elképzelés ismereteim szerint teljesen egyedülálló az egész világon, és egy sor tényleg aggasztó társadalmi ügy eredményes kezelését képes előmozdítani. Igencsak hiány mutatkozik bármiféle széles körű stratégiai javaslat felmutatása terén, éppen ezért őszintén remélem, Ön örömmel veszi mindezt. Kellően értékesnek találja, és megoldásokban való gondolkozással saját területén keresztül segítségére tud lenni ennek az igencsak példátlan javaslat “projektesítésében”, és a sok felmerülő kétség ellenére, a mielőbbi életre keltésében. A LifeCybernetics alapelveire épülő, világviszonylatban is kulcsfontosságú Mesterséges Intelligencia létrehozásának eljött a lehetősége. Ez az egyetlen olyan, már most gyakorlatba ültethető elképzelés, amely által a Mesterséges Intelligencia megbízható döntéstámogató javaslatokat tud adni az egyéni életvitel, a vállalatok, a kormányok, a tudósok számára, hogy módunkban álljon hatékonyan tenni a saját és a családunk egészsége, valamint a globális fenntarthatósággal összefüggő problémák kezelésére. Ezt egy olyan komplex, kognitív technológiaként kell elképzelni, amely alkalmas a termelési és gazdasági értékláncokat energia, környezet- és egészségtudatos optimális működésükben segíteni.

Részfolyamatok szekvenciáinak összegzésével és erőforrások menedzselése révén a természeti környezettel összhangban működő, körkörös, fenntartható gazdasági folyamatok által, az életképes társadalom megteremtését és fejlődését előmozdítani. A közeljövőben bárki meg tudja kapni a legmagasabb szintű tudományos-technológiai háttértámogatást, s a kívánatos állapotjavításokat önmagán és környezetében végre tudja hajtani. Rámutatok arra, hogy minden egyes embert személyében és közösségeiben is érintő, mára globális nagyságrendűvé fejlődő aggasztó problémák jó része arra az alapvető okra vezethető vissza, hogy ismerethiányból, és téves felfogásból adódóan, olyan technikai módszereket használunk a fennmaradás érdekében, amelyek működési elvei ellentétesek az életfeltételeinket biztosító természet rendjének – értelemszerűen ide értve saját biológiai testünket is –, működési elveivel. Ezzel az életmódunkkal pedig saját magunk vesztét okozzuk.

A természet kutatását végző tudományoknak napjainkig esélye sem volt a világ komplexitását egységesen értelmezni, és az életelvek axiómáit rendezett formában a társadalom számára alkalmazható formába önteni

A természet kutatását végző tudományoknak napjainkig esélye sem volt a világ komplexitását egységesen értelmezni, és az életelvek axiómáit rendezett formában a társadalom számára alkalmazható formába önteni. Megállapítottam, hogy jelen korunkra az emberiség valamennyi olyan kulcsfontosságú ismerettel rendelkezik már, amellyel életmódja koherenciába hozható az ökoszisztémával. Ám ezek az ismeretek hatalmas mennyiségű tudástöredékként szétszórt állapotban találhatók szerte a világban, az ember analóg gondolkodása számára átláthatatlan összefüggésekkel átszőtten. Alapvetően ezt fogjuk összeszervezni. A XX. században már majdnem sikerült a tudomány ilyen értelmű káoszán úrrá lenni a kibernetika (az élő és gépi rendszerek irányításának és kommunikációjának tudománya) megszületésével (1948). A kor legnagyobb tudósai mind arra törekedtek, hogy a legalapvetőbb kérdések feltevése által – éppen az életelvek megismerésén keresztül –, létre lehessen hozni azt a gépi intelligenciát, amely segítségével feltárhatóvá tehetjük a világ rejtelmeit, és általa az emberiség ésszerű tudatossággal kézbe veheti saját fejlődésének irányítását. A világ legnagyobb elméi is a “tudományok– tudományát”, a szaktudományok egyesítésének letéteményét látták ebben az új, átfogó tudományban. Ám a kibernetika elvesztette az életelvűség irányelvét. Rideg, anyagelvű, materialista, műszaki-mérnöki tudománnyá vált. Belőle származtak az informatika, szabályozástechnika, robotika és társtudományai, pár évtized alatt káprázatos, ugrásszerű, ám elvakult technológiai fejlődést eredményezve. Csakhogy ezek a műszaki berendezések az egyetemleges természeti törvények ismerete és alkalmazása nélkül fejtik ki minden korábbinál nagyobb sebességgel és hatásfokkal a társadalomra – és mindenekelőtt az emberek tudatára – a természettel és saját társaikkal szembeni elidegenítő, a modern civilizációt veszélyeztető hatásukat.

A Kibernetikát háttérbe szorítva a Mesterséges Intelligencia lett ma a legfőbb gazdasági, társadalmi, katonapolitikai stratégiai témakör

A Kibernetikát háttérbe szorítva a Mesterséges Intelligencia lett ma a legfőbb gazdasági, társadalmi, katonapolitikai stratégiai témakör. A fő törekvés, hogy a hatékonyság növelése érdekében minden folyamatot valamilyen módon és mértékben a Mesterséges Intelligencia irányítására és szabályozására bízzanak. Jogos aggódás övezi ezt. Okkal tarthatunk attól, hogy kizárólag hatalmi érdekeket fog szolgálni. Ugyanakkor, mivel máig eredménytelenek azok a világ élvonalbeli kutatások, amelyek az úgynevezett humán-kompataibilis – tehát az emberiség kollektív érdekeinek egyöntetűen megfelelő Általános Mesterséges Intelligencia megalkotását lehetővé tették volna, addig semmi sem képezhet kellő ellensúlyt és alternatívát a Mesterséges Intelligencia önös érdekeltségű – kizsákmányoló – felhasználásával szemben. Kutatásaim eredményeképpen minden kétséget kizáróan levezethető, hogy az Öko- és Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligencia létrehozható, valamint a gyakorlatban alkalmazható. Mára megvalósíthatóvá vált mindazon nagyszerű tudósok szándéka, akik szellemi erőfeszítései alapozták meg annakidején a Mesterséges Intelligencia kifejlesztését, és amelynek emberiség ellenes felhasználása miatt oly sokat aggódtak. Ám ezt egy “garázsban” nem lehet megépíteni. Ez kizárólag egy ország politikai, tudományos, gazdasági együttes összefogásával lehetséges. Csak egy természetföldrajzi környezet feltételrendszerében létező állammal való szoros együttműködés képezheti azt a kulturális, tudományos, jogi, gazdasági, szociális, társadalmi egységes egész megtestesülését, amely erkölcsi szabályait kiterjesztheti önmaga minden szereplőjére, és a természeti környezetének egészére. A Bolygó teljes ökoszisztémájának ez a legkisebb komplex életfenntartó egységes rendszere lehet csak az, amely már érdemben vizsgálható interdiszciplináris szemléletű összefogás által. Ezúton lehetséges “megtanítani” a Mesterséges Intelligenciát a természettörvények azon szabályaira, amelynek birtokában tényleges működése önmaga környezetére vonatkozik, és amelynek során az egységes társadalom minden tényezőjét, szövevényes működését, és kollektív érdekeit figyelembe véve tud monitorozni, elemzéseket végezni, és valóban hasznos javaslatokat adni a társadalom valamennyi alkotóeleme számára. Célirányos oktatás nélkül a Mesterséges Intelligencia öntanuló módon erre nem lesz képes. De ha mégis, félek, nincs elég időnk ezt kivárni.

E Mesterséges Intelligencia pár lépés alatt 3 éven belül működésbe kezdhet:

30-50 fős független szakértői előkészítő csoport (12 hónap)
Multidiszciplináris intézet létrehozása 300-500 kutató (1-3 év)
Kutatóváros felépítése (4-10 év)

Mindez elősegíti, hogy hazánk regionális és globális innovációs központtá váljon

Mindez elősegíti, hogy hazánk regionális és globális innovációs központtá váljon. Nemzetstratégiai, geopolitikai, tudományos, gazdasági, demográfiai, egészségügyi pozitív hozadékai kézenfekvőek. A hagyományos és a jövőbeli iparágakból és technológiákból álló értékláncok ösztönzik a helyi agráriumot és ipart, serkentik az állami és a magánszektor munkahelyteremtését. A jövő fenntarthatósága érdekében olyan kulcsfontosságú tudományos, innovációs és gazdasági ágazatokat, szabványokat, szabadalmakat fog létrehozni, amely különösen értékes exportcikk lesz az egész világ számára. Úgy növelik a hazai GDP-t, hogy növekszik az általános életminőség, jólét és boldogság. A összesimuló technika és természet révén az emberek többet élhetnek a szó minden értelmében. Az egész világon gombamód nőnek ki a semmiből a futurisztikus geo- poliszok. Európában a Kárpát-medencében kell megépülnie az elsőnek! Amely e különleges Mesterséges Intelligenciának, és a tradíciót, a futurisztikus elemekkel ötvöző egyedülálló világ demonstrációjának köszönhetően nem csak a tudományos érdeklődésre tart számot, hanem a jövő élményének megtapasztalása a hazánkba irányuló idegenforgalmat erősen növelni fogja.

Népességpolitika a hightech világban

A nemzet értékét az emberi erőforrás minősége jelenti

A nemzet értékét az emberi erőforrás minősége jelenti. Ezért a kormány és valamennyi közhatalmi, tudományos és gazdasági szereplő szemléletének és minden törekvésének a kiváló létfeltételek megteremtését kell elősegítenie.

A népességpolitika az állam törekvése, hogy a népesedési folyamatokat és struktúrákat valamely célkitűzés szerint alakítsa, szükség szerint megváltoztassa. Az egész modern világ számára halaszthatatlan kihívást jelent az úgynevezett civilizációs betegségek egyre nagyobb térnyerése (dacára az orvostudomány fejlődésének). Ez óriási teher a nemzetnek, nemzetgazdaságnak. A kormányoknak ideje ráeszmélni, hogy az ésszerű népességpolitika kiinduló alapját jelentő családalapítási ösztönzés szempontjait – az ideológiai és érzelmi elemeken túl –, nem pusztán gazdasági vonatkozású intézkedésekkel tudja élénkíteni, hanem olyan komplex kritériumrendszernek fogja fel azt, amelynek alapját az egészséges környezet, és az egészséges életmód, étrend jelenti, s ezen feltételek biztosítását elsődleges feladatkörének tekinti. Az emberi test a táplálék anyagjaiból épül fel, s ez biztosítja a működéséhez szükséges fizikai energiát is. Az ételt az élő környezet állítja elő. A megfelelő környezeti feltételek és az étrend minősége ezért a legalapvetőbb tényezője az egészségnek. (A modern közhatalmak általában magánügynek és valamiféle szabadságjognak tekintik, és az egyén önálló belátásra bízzák saját egészséges életfeltételeinek, életmódjuk, étrendjük megteremtését, követését. Van ugyan élelmiszerlánc biztonsági és közétkeztetési szabályozás, de ezek nem képesek eléggé szolgálni a társadalom egészségtudatosságát. A modern civilizációkat jellemző multikulturális környezetben nem biztosított sem az egészségtudatossághoz szükséges megbízható tudás, sem az egészséges életmód feltételei sem. Sőt, az emberek a legkülönbözőbb tudományosan alátámasztott étrendi és életmódbéli irányzatok, diéta hóbortok kusza összevisszaságában, ellentmondásainak zűrzavaraiban kénytelenek mindenféle szakismeret hiányában eligazodni. Tekintve azonban, hogy a társadalomra nagy terhet jelent egy energiahiányos és beteg ember, az egészséges életmód nem csak jog, hanem kötelesség is kell hogy legyen, mivel az egyén életmódja által is kifejezi családja és a társadalom iránti felelősségét. Mindenki morális kötelessége, hogy olyan egészség- és környezettudatos életmódot folytasson, miáltal a közössége hasznos tagjaként megbízható, példamutató erőforrás lehet. Nem pedig a felelőtlen tudatlanságából, nemtörődömségéből, avagy tudatos önromboló élvhajhász életmódjából következő, betegségekkel küszködő tehertétel. Amelyről a társadalom elnézően úgy gondolkodik, mintha az egészségromboló életmód mindenki személyes ügye, mintha csak egy személyes jog volna – és ezen túl ráadásul a legtermészetesebb dolognak tekintik felvállalni a megbetegedett, felelőtlen ember gondozásának, egészségügyi ellátásának terheit, költségeit is. Ez a közösség részéről tanúsított magatartás egyfajta jóvátételnek tudható be, hiszen maga sem tud felmutatni olyan értékrendet, olyan szabályokat, olyan életkörülményeket, amelyeket irányelvként és egyfajta kötelességtudó magatartásként magára nézve mindenki biztonsággal követhetne – és a közösség ezen szabályok betartását ily módon jogosan el is várhatná.)

A fenntartható állami népességpolitikai irányelveknek még kifejezettebben kell megjeleníteniük az egészséges létfeltételek és a gazdasági létbiztonság összhangját.

A fenntartható állami népességpolitikai irányelveknek még kifejezettebben kell megjeleníteniük az egészséges létfeltételek és a gazdasági létbiztonság összhangját. Ez lesz az alapja a stabil nemzetnek, az egészséges népszaporulatnak, a testi- szellemi képességek kibontakozásának, a hasznos, kreatív, produktív boldog életnek, a hosszú minőségi élettartamnak. Az egészség a biológiai termékenység, nagyobb szaporodó képesség növekedésében is megmutatkozik. Az egészséges személynek nagyobb lesz az önbecsülése, ezáltal életkedve, optimizmusa biztonságosabbá teszi életkilátásait, miáltal a családalapítási hajlandósága és ezirányú törekvései is felélénkülnek. A „LifeCybernetics” elveinek érvényesítése soha nem látott hatékonysággal teszik lehetővé az egyéni egészségi szint emelését az urbanizált, technikai világukban, amely egy hosszabb, produktívabb életet jelent, nagyobb lehetőséget az egyéni képességek, kompetenciák kibontakozásához.

Kiválóan illeszkedik ezért a hazánk jövő nemzedék támogatása érdekében kifejtett szándékaiba is, hiszen hathatósan támogatja a családi, népességpolitikai, oktatás–, társadalom–, egészség–, és gazdaságfejlesztési terveit; ezirányú nemzetközi együttműködésre való törekvéseit. Így alkalmas arra, hogy a kiemelt nemzeti fejlesztési célokba illeszkedve a legmagasabb szintű intézményesített keretek közt nemzetpolitikai kérdéssé váljon. Valódi gyakorlati tettekké konvertálva a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács – Országgyűlés által elfogadott – Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáját.

A tudomány és a technológia új kapcsolata

„Éveken át álmodtunk egy olyan intézményről, ahol független tudósok a tudománynak ebben az őserdejében együtt dolgoznak, nem egy végrehajtó tisztviselő beosztottjaként, hanem mint akiket az a kívánság, sőt azt a szellemi szükségesség egyesít, hogy a területet egészében megértsék, és segítsék egymást ennek a megértésnek az erejével” – Norbert Wiener – a kibernetika atyja [1948]

Az élet rendjének természeti törvények útján történő feltárása az igazi tudomány felségterülete. Csak a természetből kiinduló tudomány képes helyreállítani és felemelni az egyént, a társadalmat és a civilizációt, és egyesíteni az emberiséget, miáltal a humanista filozófiák és vallások is elérhetik szellemi céljaikat.

Éppen ezért a fejlődésnek olyan módon kell végbe mennie, hogy az életmód, és az ezt kiszolgáló technológia mindvégig barátságban legyen a természettel. Ehhez azonban olyan szemléletváltásra van szükség, amely az élettörvényeken alapul. Az ember saját maga alkotta szabályait a természet működésének szabályaihoz kell igazítania.

Meg kell találnunk azt az életmódot, és azokat kiszolgáló ellátási rendszereket, amely legjobban megfelel az emberi szervezet egészsége számára, és egyúttal a biztonságos fenntartható fejlődés
alapelveit, gyakorlati módszereit jelentik.

Ha meg akarjuk érteni a természeti jelenségeket, akkor a különféle tudásanyagokat egyetlen megértéssé kell ötvözni

A természet tanulmányozásával láthatóan elkülönült tudományok foglalkoznak. Ha meg akarjuk érteni a természeti jelenségeket, akkor a különféle tudásanyagokat egyetlen megértéssé kell ötvözni. A fizikát, a kémiát, a matematikát, a biológiát, az ökológiát, a történelmet a filozófiát, a vallást elválasztó határok eltörlésével egy magasabb és összetettebb világszemléletet kapunk.

Mivel jelenleg nincs egy egységesen elfogadott szempontrendszer, amely alapján a legkülönbözőbb tudomány- és műszaki területek munkamódszereit, eredményeit össze lehetne házasítani egymással, ezért a tudományos eredmények, technikai innovációk hatékonysága és társadalmi haszna jóval alatta marad a bennük rejlő potenciálnak.

Az ember technikai civilizációs törekvéseinek láthatóan lehetetlen gátat szabni, és nem is szabad, mert valójában ez jelenti a hosszútávú túlélésének garanciáját. A tudomány sokszorosan bebizonyította, hogy képes az emberiség kezébe olyan eszközöket kifejleszteni, amelyek révén fajunk túlélését kiküzdheti. De látva a technológia használatával kapcsolatos visszaéléseket és visszásságokat, az is nyilvánvaló, hogy ez csak akkor lehetséges a továbbiakban, ha a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása megfelelő – a természet rendjéhez igazodó – irányelvek mentén történik. Máskülönben a célirányosságot nélkülöző tudomány és az abból burjánzó, sokszor minden ésszerű korlátot figyelmen hagyó gyakorlati alkalmazása által saját magunk fejlesztjük ki a saját magunk kipusztítását.

Az olyan technika, amely szennyezi az életfenntartó rendszerünket – az Élő bolygót, az nem haladás. Az igazi haladás az, amely egyszerre szolgálja az emberiség és a természet javát.

Az olyan technika, amely szennyezi az életfenntartó rendszerünket – az Élő bolygót, az nem haladás. Az igazi haladás az, amely egyszerre szolgálja az emberiség és a természet javát.

A jövő útjának feltárása érdekében szükségszerű és halaszthatatlan lépés felépíteni a világ első multidiszciplináris kutatóintézetét. A jelenkor, a közeli és távoli jövő urbanizált technológiai civilizációjának életmód alapjai kerülnek itt kikísérletezésre. Ez lesz a történelem első példája annak, ahogyan az emberiség a tudományban egyesülhet, és kihasználja majd az együttesen rendelkezésünkre álló minden tudást ami a Földön már megtalálható, és kiaknázhatja abban rejlő gyakorlati értékű lehetőségeket, technikákat.

Demonstráljuk és érvényre juttatjuk azokat az emberiség jövőjével kapcsolatos alapvető kulcsfontosságú megfontolásokat, tételeket, amelyekkel kézben tarthatjuk jövőnket.

Vállalati paradigmaváltás

Ha egy vállalatvezető tényleg olyan céget szeretne építeni, ami a jövőben is virágzik, nem teheti olyan termékekkel, amelyek a környezetet összeomlasztják, hiszen ezzel ezzel együtt voltaképpen idővel saját vállalata is összeomlik.

Az egyéneknek, a vállalatok és kormányok értékrendszere és hite alapjaiban meg kell hogy változzon, és a radikálisan új irányt kell hogy vegyen. A vállalatok a társadalom fontos szereplői, és nagyobb felelősséget kell vállalniuk a fenntartható fejlődés érdekében. A vállalatoknak nagy a lobbi-erejük, és nyomást tudnak gyakorolni a kormányokra. Ugyanakkor a kormányoknak pedig olyan szabályozásokat kell bevezetni, amelyek a társadalom számára kedvező tevékenységet végző cégeket előnyben részesíti, ez ellen munkálkodókat pedig keményen szankcionálják. Új jövőképpel más megvilágításba kell helyezni a szervezeti, vállalati és közhatalmi tevékenységeket. Ténylegesen az emberek érdekeit – az élet érdekeit –, annak fennmaradását elősegítő termékeket kell készíteniük, szolgáltatásokat nyújtaniuk. Az a vállalat, amely kizárólag csak a profit érdekében cselekedve fittyet hány az emberi egészségre, termékeik fogyasztásának távolabbi kockázatára, rendkívül nagy kárt okoz mint a természet, mind az emberiség számára. Ezzel végső soron a saját maga számára is, hiszen önmaga mozdítja elő saját jövőbeni elpusztításának folyamatát azzal, hogy a társadalmi, természeti környezetét és fogyasztói testi egészségét rombolja. Ha egy vállalatvezető tényleg olyan céget szeretne építeni, ami a jövőben is virágzik, nem teheti olyan termékekkel, amelyek a környezetet összeomlasztják, hiszen ezzel együtt voltaképpen idővel saját vállalata is összeomlik. Ez a viselkedés a természetben a paraziták sajátossága. Az igazán hosszan fennmaradó szervezeti és vállalati perspektívát kizárólag csak a természet rendjéhez való igazodás hozhatja meg. Az a vállalat, amely ezt figyelmen kívül hagyja, és monopóliumra törekszik az együttműködés helyett, pusztulásra van ítélve. Hogyan tudna a vállalat hozzájárulni egy biztonságosabb és jobb világhoz? A problémát az oldja fel, ha a vállalatok elfogadják, hogy a stratégiájuk átalakítása valójában új üzleti lehetőségeket tartogat számukra. A fenntartható változtatáshoz elengedhetetlen, hogy változzon a vezetők gondolkodása is. Ha felismerik, hogy a jól időzített váltásuk a saját érdekük is, akár fenn is tudják tartani a kialakult piaci pozíciójukat. Az etikusan működő cégek hosszútávon sokkal jobban számíthatnak a nyilvánosság bizalmára, a vásárlók hűségére és elismerésre. Át kell szervezni a kutatás és fejlesztés részlegeket azzal a céllal, hogy létrejöjjenek közvetlenül a bolygó és az emberi élet fennmaradását szolgáló termékek és szolgáltatások. Valamennyi emberi tevékenységet a globális szemléletmód alapján végrehajtandó helyi cselekvésekre kell átállítani.

Ekkor a társadalmi és vállalati célkitűzések azonossá válnak, s mivel egyaránt az üzlet és a társadalom közös érdekeit szolgálják, mindkét szegmensnek hosszútávú fenntarthatóságot indukálnak.

Ezért olyan vállalati jövőképet kell kialakítani, amely technológiai tudását a jelenlegi fenyegető környezeti és egészségügyi problémák orvoslására fordítja, és ezáltal elősegíti a fenntartható élet bolygószintű megvalósítását. Ekkor a társadalmi és vállalati célkitűzések azonossá válnak, s mivel egyaránt az üzlet és a társadalom közös érdekeit szolgálják, mindkét szegmensnek hosszútávú fenntarthatóságot indukálnak. A vállalat irányítóinak humanista felfogásból kell átalakítani a vállalati célrendszerüket, mert egyedül csak így tudnak a közjó oldalára állni, és valódi “goodwillt” (elfogadottságot, jó hírnevet) biztosítani a közönség felé. A fenntartható fejlődés érdekében végzett innovációik nyomán kifejlesztett új termékeik által új piacokat nyitnak meg, növekszik az ügyfél hűség, a biztonságos termékeik által kockázatcsökkentést hajthatnak végre. Ha ezeket a változtatásokat végre tudja hajtani, akkor a vállalat jövőjének új víziója bontakozik ki. A klasszikus üzleti célok átformálódnak, és a vállalat a társadalom igazi fejlődése érdekében valódi emberi küldetést szolgál. Céljainak és elhivatottságának átalakulása a vállalat mélyreható átalakulását eredményezi. Tekintve, hogy az új szemléletmód egy mindenki számára alapvető szükséges érdek, a vállalati dolgozók ténylegesen érezni fogják tevékenységeik súlyát, hogy részük van a bolygó és a civilizáció felemelkedésében. Ez a fajta szemléletmód tökéletesen megegyezik az ember alapvető túlélési késztetésével. A vállalat szellemisége olyan elkötelezettséget generál a dolgozókban, amely megsokszorozza életerejüket, lojalitásukat, kreativitásukat. Ezek a vállalati célok egységbe kovácsolják az egész kollektívát, hiszen így minden egyes dolgozó tudatában lesz szervezetben betöltött fontos szerepének, és tevékenysége hasznosságának. A dogozók ekkor nem pusztán csak a fizetésért dolgoznak – csak a maguk és családjuk fenntartása, túlélése motiválja őket –, hanem átérzik társadalmi felelősségüket is. Az a dolgozó, aki a puszta megélhetése érdekében kénytelen olyan cégnél elhelyezkedni, amelyik egészségromboló, természetkárosító terméket állít elő, legbelül tudatában van annak, hogy helytelen dolgot tesz. Az ember alapvető igazságérzetét sérti, ha hozzájárul ehhez, s lelkiismeretének szorítása olyan szégyenérzettel tölti el, amely meggátolja, hogy az élet iránt érdeklődővé váljon, és abban igazán kiterjeszkedjen. Az informatikai alapokra épülő technológiai cégek által indukált technikai fejlődés soha nem látott gyorsaságú, és mértékű komplex társadalmi, civilizációs átformálódást is eredményez, amelynek a kimenetele sok aggodalom forrása.

Ezt a világon zajló komplex szociális, kulturális, társadalmi átalakulást nevezzük 4. ipari forradalomnak, amely tulajdonképpen a társadalom összekapcsolását jelenti a technológiával a digitális transzformáció által.

A negyedik ipari forradalom definíciójának értelmezését nem szabad leszűkíteni pusztán az ipar és a technológia tárgykörére. Mert a lényege pontosan abban áll, hogy a jelenkori technológiai fejlődés soha nem látott sebességgel zajló gyökeres társadalmi átalakulásokat indukál, mely az emberek életminőségére, a természeti környezetre és az egész Föld állapotára egyaránt kihat. S így ezen folyamatok, kölcsönhatások megértése és tudatos irányítása kulcsfontosságúnak tűnik a civilizáció jövőjére tekintettel. A világ ebben a negyedik ipari forradalomban olyan fajta áttörés előtt áll, amely rendkívüli kihívásokat állít a társadalom elé, hogy ezeket az akadályokat sikerrel vegye. Az átalakulás olyan válaszokat kíván meg az emberiségtől, amely kérdések jó részét még meg sem tudjuk fogalmazni. Megváltozik a társadalom, az emberi faj képességei, a technológia és az ember viszonya előre csak sejthető módokon. Ennek a forradalomnak a nyertesei azok lesznek, akik merik azt mondani a fennálló erőviszonyokkal szemben is azt – igenis tudják, hogy mi lesz a jövő. Képesek és hajlandóak szembe menni a konzervatív pénzügyi, gazdasági, politikai érdekekkel, filozófiákkal – különösen a haszonelvű globalista folyamatokkal. Magyarország tradicionálisan büszke arra, hogy az innovatív gondolkodási képességünk, tudósaink részvétele a világ fejlődésében az ország méretéhez képest jelentősen nagyobb, és más nemzetek által is elismert. Az új korszak egy új lehetőséget is biztosít nemzetünknek. Kifejleszthető az a globálisan is elfogadható módszertan, amivel össze lehet hangolni az ágazatokat az előttünk lévő technológiai fejlődés egységes irányába, amely olyan fejlődésnek tud minden más ismert teóriánál biztonságosabb csatornát kijelölni, ami túlmutat a fenntartható fejlődés gondolatán, és az elszigetelt erőfeszítéseken. Egy olyan alkalmazott filozófia ez, amit nemzetközi tudósok ismernek, támogatnak, és részt vennének annak megvalósításában. Az Ipar 4.0 magával hozza az Élet 2.0-t (Life 2.0) is, hiszen annak sikere az emberi faj egy magasabb tudatossági fokozatában, és egy békésebb civilizáció képében fog kiteljesedni. Természetesen a modern civilizáció teljes spektrumát érinti mindez. Oktatás, képesség menedzselés, felszabaduló munkaerő hasznosítása, egészségügy, mezőgazdasági termelés átalakulása, ipari fejlődés önállóvá válása (gép épít gépet), automatizálás, geopolitika, nemzetbiztonság, jog, folyamat érzékelés és szabályzás (Internet of Things)…szóval mindent. A fejlődés, a növekedés, a fejlesztés az innováció az élet természetes velejárója. Ez egy ösztön, ami minden élőlénybe, mint alapviselkedés van “beleprogramozva”. Láthatjuk, ahogyan a természet különböző életformái folyamatosan fejlődnek innoválódnak, burjánzanak, ahogyan egyre komplexebb életformákat és életközösségi rendszereket hoznak létre az evolúciónak nevezett jelenség nyomán.

Tehát az, hogy az emberiség fejlődik és fejlődésre törekszik, az nagyon is természetes jelenség. Az emberben is alaphajlam a folyamatos fejlődésre való igyekezet. hozamára, tápanyagtartalmára, milyen hatással van a szállítás, a feldolgozás, a tárolás, az milyen élettani hatásokat okoz a fogyasztóban A kérdés csupán az, hogy ezt a tevékenységet képesek leszünk-e a természettel összehangoltan végezni. Az általunk kifejlesztett technológiák a mi természetes biológiai képességeink ésszerű kiterjesztései lesznek-e, követik-e az életműködés természetes sémáit, törvényszerűségeit? Azaz, a technológiánk az életműködés szolgálatába áll-e majd, vagy továbbra is pusztán kényelmi, gazdasági és hatalmi érdekeknek felel meg, tovább rombolva a természetes létfenntartó rendszereinket? Az emberi faj számára a biológiai test az az eszköz, amely által a tudata hatást fejt ki a fizikai környezetre. A test által tud a személy fizikai erőhatást gyakorolni a természeti környezetre, át tudja azt alakítani, és meg tudja valósítani elképzeléseit. A test szakszerű üzemeltetése tehát alapvető ahhoz, hogy a személy képességeit, kreativitását képes legyen kiaknázni. Ennek érdekében meg kell tanulni azokat a természeti törvényeket (anyagcsere törvényeket – étrendet, életmódot), amely az egészséges testműködést lehetővé teszik. Ezért minden emberi tevékenységnek azt a célt kell szolgálnia, annak kell alárendelődnie, hogy biztosítsa a test számára megfelelő természetes létfenntartó közeget. Bármilyen eszköz, technológia amelyet az ember kifejleszt, a személy szellemi- és a test fizikai képességeinek természet-kompatibilis kiterjesztésének kell lennie, és nem okozhatja sem a test, sem azt életben tartó ökoszisztéma rendellenes működését. A helytelen étrend és életmód a betegségek egyik alapvető oka. A rendellenesen működő, beteges test meggyötri az embert és akadályozza a szellemi képességek kiteljesedését, fejlődését és voltaképp csapdává válik a tudat számára. “Ha egészség nincs, semmi nincs.” A világot egy egységes rendszerként kell szemlélni, a dolgokat egy nagyobb rendszer részeként és összefüggésben kell vizsgálni. Ha megváltoztatunk egy területet, akkor a másikban is változások mennek végbe. Milyen a függőségi viszony a dolgok között? Hogyan függnek össze a helyi természetes ökológiai ciklusok, természeti, éghajlati adottságok, a talaj termékenységi jellemzői a növények életképességére, A közeli jövő emberisége vagy belehal a fejlődésbe, vagy megkeresi a mérhető utat a globális együttélés és egyensúly felé, és világszinten rendszerré emeli, nem csak elméleti, hanem gyakorlati módon is.

Öko- és Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligencia

Az egész világon egyértelműen az a törekvés, hogy valamennyi társadalmi, gazdasági, termelési folyamatot Mesterséges Intelligenciával hatékonyabbá tegyünk. Ennek folyománya, hogy voltaképpen az emberi civilizáció sorskérdésének egyik legfőbb kulcsa a mesterséges intelligencia, hiszen végsősorom ez fog szabályozni mindent. A robotika és a mesterséges intelligencia általában a negyedik ipari forradalom epicentrumában áll. A modern civilizáció robotokra és mesterséges intelligenciára fog épülni. Amennyiben képesek vagyunk megalkotni azt a mesterséges intelligenciát, amely révén képesek leszünk összehangolni az ember egyéni és csoportos tevékenységi vektorait a faj kollektív érdekeivel és az ökoszisztémával, akkor az emberiség egy magasabb civilizációs fokra léphet. Ám ha továbbra is az egymásnak feszülő ellenérdekek kiszolgálója marad, akkor viszont önpusztító tevékenységeinket csak felgyorsítja. Legfőbb sorkérdésünk tehát az, hogy segítenek-e a gépek az emberiség fejlődésében vagy felgyorsítják a környezet és társadalom rombolását, és ezzel katalizálják az emberi faj kipusztulásának folyamatát?

A hagyományos mesterséges intelligencia képes arra, hogy az embereket algoritmusokkal helyettesítse, fokozza a hatékonyságot, de nem hordozza az emberi érzékenységet és értékeket.

Az ember-kompatibilis mesterséges intelligencia az emberi bölcsesség, értékek és érdekek kombinációja az “intelligens” algoritmusok erejével az okos felhasználó kezében. Az elsődleges szándék nem az kell legyen, hogy az embereket helyettesítsük a gépekkel, hanem az, hogy együtt gondolkodjunk velük.

Manapság robotokat találunk mindenhol, otthonunkon belül és kívül. A robotokat főként unalmas és nehéz munkákhoz használják, elszigetelt helyekre és gyári padlókra korlátozva. Vannak már félautomata és automata drónok, autonóm autók, és már fejlesztik a meglepően reális humanoidokat. Most már készen állnak arra, hogy egyre több társadalmi szerepet töltsenek be, és elég “okosak” ahhoz, hogy mozogjanak, anélkül, hogy más dolgoknak ütközzenek, és biztonsággal el tudnak keveredni a tömegekben. Szenzorokkal és motorokkal felvértezve, a legutóbbi humanoidok közül néhány már lassan átugorhat a “kísérteties völgybe”, meggyőzve minket, hogy már-már valóban emberiek lehetnek.

Sok természettudós elfogadja, hogy a gépek sokkal intelligensebbek és erősebbek lehetnek az embernél, és ez veszélyt jelenthet az általunk értékelt dolgokra. Bár sokan – én magam is – kétségessé teszik, hogy a gépek bizonyos mentális tulajdonságokkal rendelkezhetnek, mint például a tudat, az ilyen mentális tulajdonságok hiánya mégsem akadályozhatja meg a gépeket abban, hogy mi emberek jobban képessé váljunk arra, hogy általuk hatékonyabban elérhessük céljainkat a jövőnk érdekében. De mi garantálja azt, hogy ez a technológiai fejlődés nem üt vissza ránk?

A negyedik ipari forradalom és az ezzel együtt járó mesterséges intelligencia jelentette rizikók a legmagasabb tudományos érdeklődés fókuszában állnak jelenleg.

A világban zajló mesterséges intelligencia kutatásnak két fő csapásiránya van: Az egyik a kifejezetten célfeladatra fejlesztett algoritmus (pl. nyelvfelismerés, fordítás, önvezető járművek); a másik, az úgynevezett általános mesterséges intelligencia fejlesztése, amely bármilyen feladat megoldására képes lehet. Az általános mesterséges intelligencia egy magas fejlettségi fokozatát nevezik szuperintelligenciának, amely már jóval meghaladja az emberi intelligenciát, és posztutált működéséről azt tartjuk, hogy számunkra már kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlenné válik. Azt az állapotot, amikor már nem tudjuk felfogni, hogy mit művel a gép, szirgularitásnak nevezzük. Ezzel kapcsolatosan sok aggódó nyilatkozat napvilágot látott, miszerint az önállósodott számítógép ettől a pillanattól kezdve potenciális veszélyt jelent az emberi fajra nézve.

Erre való tekintettel egy új tudományág is megszületett, az úgynevezett Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligencia kutatás.

Az óriás technológiai magánvállalatok mellett, a világ szinte valamennyi vezető egyetemének van olyan kutatási területe és erre létrehozott intézete, amely az ember érdekeinek megfelelő, biztonságos mesterséges intelligencia alapelveit igyekszik feltárni. A negyedik ipari forradalom és az ezzel együtt járó mesterséges intelligencia jelentette rizikók a legmagasabb tudományos érdeklődés fókuszában állnak jelenleg.

Ám a szakértők meglátásom szerint meglehetősen hibás megközelítésből fogtak neki a probléma megoldásának. Az alapján próbálnak ugyanis létrehozni emberbarát számítógépet, hogy azt megkísérlik az emberi gondolkodáshoz, viselkedéshez, magatartáshoz hasonlatossá tenni. Így a problémát az emberi intelligencia mozgatórugóinak, működésének feltárásához kötik. Az agy mechanizmusainak, az idegrendszer működésének, neurofiziológiai tulajdonságainak, endokrin rendszernek és az ember, valamint társas viszonyainak, pszichológiai viselkedési sajátosságainak vizsgálatából levont következtetések útján szeretnék ezt elérni. Úgy gondolják, ha megértik az agy működését, és fel tudják tárni az ember pszichológiai, kognitív viselkedésének szabályait, mintázatait, akkor létre tudnak hozni olyan mihozzánk hasonlatos elveken alapuló számítógépeket, amelyek ily módon együttműködnek majd velünk, azaz kompatibilisek lesznek.

Igen ám, de ezzel a megközelítéssel csak az emberi gondolkodáshoz hasonló mesterséges intelligencia létrehozására van némi esély. Ez azonban meglátásom szerint tévút, és az emberi faj kollektív érdekeinek való megfelelőséget keresni ily módon zsákutca. Ugyanakkor még saját magunkat sem értjük, nem tudjuk mi zajlik bennünk, milyen mozgatórugók vezetnek bizonyos megnyilvánuló viselkedésekhez. Ráadásul jól láthatóan ahány ember, annyiféle gondolatvilág. Az emberek tulajdonképpen még egymással való viszonyukban sem kompatibilisek egymással, csak erkölcsi, etikai oktatás, és törvénykönyvek útján képesek együttműködésre, a csoportok, közösségek koherenciáját is az azonos érdekek, célok hozzák létre. Hogyan várhatnánk el akkor, hogy egy olyan saját képünkre faragott mesterséges intelligenciát hozzunk létre pusztán az emberi viselkedés tanulmányozása révén (abból kiindulva), amely kollektív érdekeknek egyöntetűen megfelelve, ténylegesen kompatibilis működésű lesz majd az emberi fajjal. Olyan mesterséges intelligencia létrehozásától még fényévekre van ez a tudományos megközelítés, amely ténylegesen az emberek érdekeit szolgálhatnák.

Egy igazán biztonságos mesterséges intelligencia a végletekig körültekintő, racionális, mert csak ez a működési állapot jelent valódi hasznos döntés támogatást a felhasználója számára.

Az emberek meglehetősen furcsán gondolkodnak, legtöbbször az érzelmeik befolyásoló hullámzásának közepette hoznak döntéseket, így azok többnyire nem túlzottan racionálisak. Mindannyiunkkal sokszor előfordult már, hogy bizonyos szituációban nem tudtunk uralkodni magunkon, és olyan meggondolatlanul cselekedtünk, amelyeket később megbántunk, esetleg szégyelltük is magunkat viselkedésünk miatt.

Az olyan mesterséges intelligencia tehát, amely az emberi viselkedést (vágyakat, igényeket) és gondolkodásmódot az ember jelenlegi ingatag tudatállapotában próbálja megérteni és másolni, legfeljebb társalkodási, szociális alkalmazási célokra lehet megfelelő (esetleg hatékonyabb értékesítés, marketing segítő eszközként), de semmiképpen sem segítheti az embert biztonsággal tevékenységei során a tartós, hosszútávú túlélésben és virágzó fenntarthatóságban. Lehetetlen feladat az összes emberre általánosan alkalmazandó értékek összevonása és összegzett magatartás mintázatokról szóló megegyezése, majd az MI rendszerekben történő sikeres modellezése a viselkedés tanulmányozásán keresztül.

Az embert épp eléggé frusztrálja, ha kiélezett helyzetekben, vagy csak a hétköznapok során általában képtelen a lehető legracionálisabb döntéseket meghozni, és hibákat követ el, ha épp rossz passzban van, vagy csak fáradtsága miatt ingerült. Semmi szüksége nincs egy hasonlóan bugyuta számítógépre mint ő, aki folyton hullámzó mentális állapotában él, hogy a bizonytalansági faktorát ezzel csak tovább növelje. Az embernek, hogy biztonságosan túléljen, és hatékonyan elérhesse céljait, a lehető legkörültekintőbb racionalitásra van szüksége. A valóban hasznos mesterséges intelligencia gondolkodásmódjának tehát egyáltalán nem szabad hasonlítania a jelenlegi átlagos emberi szeszélyes, s ennélfogva sokszor logikátlan észjárásához, nem szabad érzelemmotiváltnak, azaz ilyen értelemben vett “emberinek” lennie, mert az kiszámíthatatlanságot, kockázatosságot jelent.

Jól néznénk ki, ha egy hétköznapi számológép aszerint mutatna helyes vagy kissé helytelen, pontatlan eredményt, amilyen a pillanatnyi hangulata, amilyen kedve éppen van. Merthogy az ember racionalitása, gondolkodási képessége éppenséggel egyenesen arányos a pillanatnyi és krónikus érzelmi állapotával. Akárki megfigyelheti önmagán, vagy másvalaki viselkedésén, hogy minél kiegyensúlyozottabb lelki, érzelmi állapotban van, annál körültekintőbb, és csak így képes igazán ésszerűen viselkedni, hosszútávon is helyes következtetésekre jutni. Minél rosszabb kedvű, lehangoltabb, vagy éppen feldúlt, haragos, esetleg szerelmes, vagy depressziós, annál döntésképtelenebb, vagy hibázásra fogékonyabb, nem képes uralkodni önmagán, nem tudja még a potenciális képességeit sem kamatoztatni, az adott szituációban nem képes megfelelően helytállni. Beszűkül a tudata, kevésbé érzékeli a környezetet, hajlamosabb lesz a helytelen helyzetfelismerésre, elemzésre, következtetésre és döntésre – hibát, hibára halmoz, balesetet szenved és okoz. Egy igazán biztonságos működésű Mesterséges Intelligencia működése az érzelmi ingadozásoktól mentes, a végletekig körültekintő, racionális, logikus, empirikus, mert csak ez a működési állapot jelent valódi hasznos döntéstámogatást a felhasználója számára – így lehet a személy képességei kiterjesztésének hasznos és megbízható eszköze. Csak egy ilyen számítógépet lehet magára hagyni, hiszen ez minden különösebb odafigyelés, ellenőrzés és előzetes jóváhagyás nélkül, megbízhatóan és felelősségteljesen fogja önállóan ellátni majd a feladatát.

Az embernek tanulni kell, hogy életben maradjon, és bármilyen célját elérhesse. A tudásának, kompetenciájának mértékében van módja tehetségének kibontakoztatására, a tökéletesedésre.

Az embernek tanulni kell, hogy életben maradjon, és bármilyen célját elérhesse. A tudásának, kompetenciájának mértékében van módja tehetségének kibontakoztatására, a tökéletesedésre. A számítógép ebben hatalmas segítségére lehet.

Én gyökeresen más szemszögből tekintek a mesterséges intelligenciát övező aggodalmakra. Meggyőződésem, hogy egy valóban hasznos számítógépnek nem az emberi gondolkodás rendkívül összetett tényezőinek együttes hatásaként összegződő mechanizmusait kell másolniuk, mert itt nagyon sok esetben irracionális viselkedést azonosíthatunk, amelyben szinte lehetetlen megtalálni a valódi “tudatalatti” viselkedést indukáló alapvető okokat. Hanem az ember irracionális viselkedéseinek mechanizmusait le kell fejteni valódi személyiségéről, amely eredendően ésszerű, és ilyen ésszerű viselkedésre, racionalitásában maximalizmusra törekvő döntéstámogató rendszert kell megalkotni a mesterséges intelligencia formájában. S minthogy az ember biológiai-szellemi összetett lény, ennek elsősorban a természetes életműködés sémáin kell alapulnia, mivel elsősorban az ember természetes biológiai képességeinek támogatására van szükség, hogy ezáltal rendezhesse a természettel való viszonyát. Úgy fejlődhessen, hogy a természeti értékekre épülve fokozza egészségi szintjét. Az egészséges ember szabadabb, hiszen nagyobb a mozgástere.

Megértés = szabadság

Ha az ember valamit nem ért, az ellen csak harcolni képes. S mivel sehogyan sem boldogul az akadállyal, küzdelembe bocsátkozik ellene. Ha egy probléma kapcsán nem rendelkezik a fennálló helyzet megoldásához szükséges megfelelő ismertekkel, akkor az a probléma akadályozni fogja őt. Így életben maradása érdekében folytonos tanulásra kényszerül.

Ha a személynek egészségi problémája adódik, az láthatóan korlátozni fogja tevékenységeiben, azaz szabadságában. A testi rendellenességek rendkívüli módon fékezik az embert abban, hogy élvezettel tudja végezni tevékenységeit és a maga teljességében megélhesse az életet.

Hogyan segítheti az embert a Mesterséges Intelligencia?

Ha megfigyeljük a természetet, láthatjuk, hogy az élőlények úgy kerekednek felül rajta, hogy nem harcolnak ellene, hanem a természet szabályait alkalmazva működtetik szervezetüket. Minél magasabb fejlettségű élőlényt veszünk szemügyre, annál komplexebb működést tapasztalunk, amely egy összetettebb szabályrendszer rendezett “ismeretét” feltételezi, amelynek birtokában működteti képes önmagát.

Bár azt tartjuk, hogy az ember a legfejlettebb ismert organizmus, talányosan, még sincs tisztában saját szervezetműködésének szabályaival. S ha valami gondja adódik egészségével, a test egyfajta ellenséggé válik számára. Küzdeni fog a betegség ellen. Miért küzd? Mert nem érti hogyan működik a test megfelelően, nem tudja, hogyan javítsa azt meg, ha valami rendelleneset tapasztal.

Amíg nem érti a test működését, addig az folytonos probléma forrása lesz, és ez valamilyen mértékben korlátozni fogja az embert.

A rendellenesen működő test csapda a tudat számára, így a Földön az ember egy börtönlakónak érzi magát, ahol csak sínylődik.

Ha azonban megérti a szervezetműködést, és szakszerűen képes arról gondoskodni, akkor nem rabnak fogja érezni magát, hanem a Föld szabad lakójának, ahol képességei megmutatkozhatnak, hiszen fejlődése előtt testi akadályok nem állnak.

A testműködés megértése persze nem egy könnyű kihívás, hiszen ahhoz meg kell ismerni azt a létfenntartó környezetét is, amelybe beágyazódva, szervesen integrálódva létezni képes. A bioszféra, az ökológia pedig elképzelhetetlenül komplex rendszer, amelynek megértése messze meghaladja az ember kognitív képességeit. (Az úgynevezett pszichoszomatikus hatásról, azaz az elme testre gyakorolt befolyásáról ekkor még nem is ejtettünk szót, amely tényező amúgy a legtöbb testi rendellenesség kiváltója.)

Sokan az embert az evolúció csúcsának tekintik, amely logika szerint a legfejlettebb kognitív képességeket is jelenti. Akkor mégis, hogyan lehet, hogy az emberi civilizáció a földi élővilág összes populációját egybe véve a leginkább beteges képet festi, s egyre több és több testi és mentális betegség jelenik meg, amely tendenciával szemben látszólag tehetetlen. Ha ugyanis tényleg a legfejlettebb élőlény, akkor a test fejlődésével párhuzamosan, organikusan fejlődő mentális képességei szerint nemhogy egyre betegesebbé kellene válnia, hanem egyre egészségesebbé. A valamennyi élőlény ösztönös tudását az emberi faj valahol, valamikor ezek szerint elveszítette.

Ezt a talányt most nem fogjuk boncolgatni, ám arra rámutatok, hogy az emberi létminőség leginkább nyilvánvaló jellemzője, a képzelőerő, a fentebb említett, az evolúció termékének tekintett agyfejlődés anomáliáján felül is érvényt szerez magának, és olyan megoldásokat képes ezen tulajdonságát latba vetve az ember “kerülőúron” kieszelni, amely a természetes evolúció logikájából egyáltalán nem következik.

Testi képességeinek kiterjesztésére szerszámokat, gépeket alkot, kognitív képességei kiterjesztésére pedig számítógépet.

Ma már itt vannak a robotok, és a Mesterséges Intelligencia, amely az ember eredendő szellemi képességeit igencsak korlátozó testi adottságain ilyen módon felül tud kerekedni. Az emberi szellem tehát megtalálta a módját annak, hogy a szűkösre szabott testi adottságain túllépjen, még akkor is, ha még mindig egy biológiai testet kénytelen közvetlenül irányítania.

A Mesteséges Intelligenciával felvértezett ember pedig kicselezve a biológiai korlátjait, képes megoldani azokat a problémát is, amelyekkel eddig hasztalanul próbálkozott.

Általa a legfőbb visszatartó tényezőjét, a saját testét is jobban megismerheti, és felülkerekedhet mindazon a bonyolultságon, amely az egész ökoszisztéma működése mögött áll.

A Mesterséges Intelligencia vezérelt kognitív rendszerek révén olyan egészséges, természetes létfenntartó rendszert hozhat létre a természetes homeosztázissal harmóniában, amely őt képes a lehető legmagasabb szinten kiszolgálni.

A kognitív rendszerek ugyanis felszabadítják az ember figyelmét olyan problémákról, amelyek lekötik tudatát, és így értékes képességének módja lesz teret nyerni.

Amikor az ember eredménytelenül küzd betegségekkel, akkor beszűkül a tudata. Az energiahiány, a fájdalom éppen az emberi minőségét jelentő képzelőerejét – teremtőerejét –alkotóerejét – munkavégző képességét ejti csapdába.

Az ember pedig csak a képzelőerejét használva válhat valakivé, aki a saját és a társadalom hasznos tagjaként hozzájárul a fejlődéshez. Ha erre nincs módja, akkor csak egy bábuként, vagy biorobotként létezhet.

A Mesterséges Intelligencia tehát igencsak nélkülözhetetlen az emberi faj magasabb létállapotba jutásához, hiszen az életműködés magasabb szintű megértése által nagyobb mozgástérre, több szabadságra tehet szert.

A Mesterséges Intelligencia tehát növeli az emberi faj azon képességét, hogy igazán élni tudjon, és az Élet egyre nagyobb megértésén keresztül felülkerekedhessen biológiai, fizikai korlátjain, és módja legyen törekednie a magasabb létállapotok felé.

A Mesterséges Intelligenciának azonban nem csak a természetes biológiai és ökológia ciklusokkal kell tisztában lennie ahhoz, hogy az emberi fajt sikeresen támogathassa. Az ember bonyolult társadalmi kapcsolatokkal átszőtt hálózata mára teljesen belakta a Földet. A Mesterséges Intelligenciának így nem pusztán a természet működési rendjének feltérképezésével kell tudnia megbirkózni, hanem a nem kevésbé bonyolult emberi lélek által alkotott, s ennek folyományaként bonyolult érdekviszonyú társadalmi csoportok, közösségek és az egyén közt is meg kell találni a közös nevezőt.

Korunk legfontosabb kérdése, hogy az AI milyen etikai alapelvek alapján fog működni. Valamennyi kormány, valamennyi kultúra saját kulturális, etnikai normáit szeretni érvényre juttatni. Ez egy fajta kulturális háborúhoz fog vezetni. Ezért az az AI, amelyik a lehető legtöbb kormány számára elfogadható, az adott AI-t fejlesztő kormány legfőbb exportcikkévé tud válni.

Valamennyi ember és így az emberi faj közös érdeke, hogy a Mesterséges Szuperintelligencia ne pusztán valamely érdek mellett álljon ki, hanem az emberi faj kollektív érdekeit vegye figyelembe.

Kollektív cél

Míg az embereknek a természettől eltérő, legkülönbözőbb önkényes – egoista – céljaik vannak, addig nem lehet olyan számítógépet készíteni, amely ezekhez a legkülönfélébb eltérő célokhoz valamiképpen egységesen igazodhatna. Így csak bizonyos célfeladatra, bizonyos érdekeket szolgáló számítógépet lehet létrehozni. Az emberi faj, és a természet kollektív érdekeit egységesen szolgáló számítógépet megalkotni márpedig csak a kollektív célok ismertében lehet. Egy konkrét, definiálható célrendszerhez lehet csak hozzárendelni támogató eszközöket.

A tudomány által évezredek alatt feltárt és rendszerezett természettörvények komplexitásából világosan kirajzolódik egy rendezőelv, miszerint, mind a biológiai, mind az ökológiai rendszereket azonos célszerűség vezérli, s ez teszi lehetővé mind a szervezet, mind az életközösségek, ökológiai rendszerek összehangolását, a homeosztázist.

Valamennyi életforma alapvető célja a végtelen túlélésre való törekvés. Az élőlények erőteljes szükségszerűségi késztetésnek vannak kitéve, amely életösztönként nyilvánul meg. Valamennyi élőlény viselkedésében megfigyelhető ez, hiszen a túlélési ösztön impulzusának eleget téve folytonosan az életben maradásra és a fejlődésre törekszenek a szervezetük tökéletesítése által. Ez elsősorban a szervezet energiahatékonyságának növelésében, másrészről a természeti erők elleni aktív védekezésben, a környezet feletti uralomra való törekvésében – valamint a környezethez való alkalmazkodásban –, egyedek és fajok közti együttműködésben és versengésben, és új életterek meghódításában nyilvánul meg.

Minden élőlény a környezetéből szerzi be a táplálékát. Ebből építi fel magát, és ebből szerzi be a működéshez szükséges energiát.

A biológiai működés tehát nem más, mint az életforma szervezetének és anyagcseréjének folytonos tökéletesítése. S mivel az életformák élete csak egy kölcsönös előnyökön alapuló koherensen együttműködő életközösségben biztosított, az egyedek tökéletesedésre való törekvése az ökoszisztéma tökéletesedését és fejlődését is eredményezi.

Az ökoszisztéma addig marad fent, míg valamennyi bennük élő életforma azt a táplálkozást folytatja, amely természetszerűleg megfelel számára.

Az egyre fejlettebb, összetettebb létformák táplálékát alapvetően mindig az alacsonyabb rendűek állítják elő. Ez az élőlények közt egyfajta táplálkozási láncot, egymásrautaltságot hoz létre. Ezt az együttműködést az egymásra épülő anyagcsere törvények szabályozzák. Az ökoszisztéma addig marad fent, míg valamennyi bennük élő életforma azt a táplálkozást folytatja, amely természetszerűleg megfelel számára. Az életformák mind az érzékszerveikre hagyatkozva küzdenek a túlélésért az ösztöneik irányítása alatt, és zokszó nélkül azt eszik, ami nekik “törvényszerűen elő van írva”.

Csakúgy, mind bármely élőlény, az emberi test is a fizikai univerzum atomjaiból épül fel – molekulákból, sejtekből –, egyre bonyolultabb, komplexebb szerveződéssé, amelyet a túlélés vezérlő impulzusának megfelelő célirányos szervező erő irányít a folytonos fejlődés által a tökéletesedés érdekében.

A biológiai élet az életképes szervezet működési folyamata, a halál pedig az életképesség megszűnése.

Azt tekintjük élő egységnek, amely önálló anyagcserét folytat, és így önálló életre képes.

Önálló életre az a biológiai rendszer képes, amely az élethez szükséges tulajdonságai, tapasztalatait az elmében rögzíti és a genetikai anyagában kódolja, és azt genetikus vonalon tovább is örökíti.

A biológiai élet a túlélését a fizikai univerzum meghódítása útján kívánja biztosítani, és ezt a úgy éri el, hogy saját céljai érdekében megismeri és megtanulja használni a fizikai univerzum természeti törvényeit, s a fizikai anyagból, energiából ilyen módon építi fel önmagát és működteti saját organikus rendszereit. S míg a fizikai univerzum spontán működése során az entrópia (rendezetlenség mértéke) mindig növekszik, az élő organizmus arra törekszik, hogy a saját szervezetében és az éltető környezetében növelje a rendezettség fokát – azaz csökkentse az entrópiát. Olyan szabályozott rendszert hoz létre önmagán belül, amely a spontán entrópikus folyamatok során felszabaduló energiát saját működésének felépítésére és fenntartására tudja fordítani. Az élő organizmus így gyakorlatilag a fizikai univerzum saját anyagát és energiáját fordítja szembe a fizikai univerzummal és így uralma alá vonva ér el önálló mozgást lehetővé tévő túlélést.

A fizikai univerzum meghódítása megkívánja, hogy különböző feladatra specializált életformák alakuljanak ki. Ezek az életformák egyetlen alapelv szerint működnek együtt, melynek révén egymást kölcsönösen támogatva, egyre magasabb fejlettségi fokot elérő organizmusok jelennek meg.

Az élet egy állandó fejlődésre, terjeszkedésre , tökéletesedésre irányuló változás, mely folyamat sohasem szünetelhet, mert különben azonnal pusztuló (leépülő) folyamattá válna.

A rendezettség övezetének (homeosztatikus ökoszisztéma) egyre táguló kiterjesztésével minden élőlény belakhatja az életterét, majd tovább növekedve, terjeszkedve új területeket hódíthat meg.

Az élőlény tehát hatással van a környezetre, és viszont is, a környezet bármilyen változása is közvetlenül befolyásolja az élőlény működését; tekintve, hogy egymástól elválaszthatatlan egységet alkotva, egyazon anyagból és energiából állnak.

Anyag = energia.

Így az életjelenségeket energetikai rendszerként felfogva, az emberi test célja, működése, működésének feltételei is érhetővé válnak.

Anyag = energia. Így az életjelenségeket energetikai rendszerként felfogva (az életjelenségeket lehetővé tévő energia átalakulási folyamatok, amely a táplálkozási lánc, az anyagcsere alapján működik) az emberi test célja, működése, működésének feltételei is érhetővé válnak.

Léteznek tehát a természetben olyan célok, amelyekhez az emberi faj életmódjával igazodhat.

Egyértelmű, hogy a biológiai organizmusok életműködésük során egyfajta optimalizációs tevékenységet folytatnak, amelynek eredményessége a közreható intelligencia mértékével arányos.

A mesterséges intelligenciának ugyanazokkal az alapvető célokkal kell rendelkeznie mint a humán, illetve ökológiai rendszereknek

Az ember Homo sapiensi minőségében – döntési szabadságának, szabad akaratának birtokában – elkülönülten egzisztál a természetben, és emiatt minden más életformától eltérően, saját magának, saját bőrén megtapasztalva kell feltárnia az életben maradásához szükséges ismereteket. Általánosan igaz, hogy annyira lesz testileg, lelkileg egészséges, amennyire ebben a törekvésében sikeres.

A természetes ökoszisztémától különállóan létező ember kognitív képességei számára meglehetősen felfoghatatlan a természet komplex működésének megértése és ebből fakadóan a természettel való szimbiotikus viselkedésének helyreállítása.

A Mesterséges Intelligencia viszont segítségére lehet abban, hogy az ökológia ciklusokkal harmóniába kerülve kiszámíthatóvá tegye tettei ok-okozati összefüggéseit, mivel csak a Mesterséges Intelligencia lehet megfelelően intelligens abban, hogy az ember egyéni és társas életmódját a természettel kölcsönhatásban a lehető legoptimálisabb fokozaton működtethesse.

Amikor az ember kicsattanó testi-lelki egészségben van, akkor fantasztikus dolgokat képes véghez vinni, és sikeres az élet minden területén.

A test egy eszköz (interfész) a tudat számára, hogy az szándékait cselekvés útján képes legyen véghez vinni. Az embert tehát mindenekelőtt abban kell segíteni, hogy minél egészségesebb tudjon lenni. Ehhez pedig elsődlegesen a testének biológiai szükségleteit, életmódját, étrendjét kell a szervezet számára lehető legteljesebben megfelelővé tenni, hiszen ezek a tényezők szolgálják a tiszta és hatékony szervezetműködését, és ez mentális egészségének, szellemi képességeinek – érvényesülési képességének elengedhetetlen feltétele.

Világosan látszik, hogy a személy boldogulása egyenes arányos azzal, mennyire tudja tevékenységeit a természeti törvények ismeretében összhangba hozni környezetével. Mennyire sikeres a rendezettséget elérni, fenntartani, és növelni, azaz tökéletesíteni önmagát és környezetét.

Amint személyes céljai ellentétbe kerülnek a természet működési rendjével, élete gyötrelmes küszködéssé válik.

Így tehát ahhoz, hogy támogassa a felhasználóját, a mesterséges intelligenciának ugyanazokkal az alapvető célokkal kell rendelkeznie mint a humán, illetve ökológiai rendszereknek. Ugyanakkor, csak akkor képes feladatait végrehajtani, ha a működését befolyásoló állapotteret (az életterét) érzékszervek – szenzorok – útján érzékelni, vizsgálni, és értékelni oly módon képes, hogy azok tendenciái megfeleljenek a hatékony túlélés szabályainak. A számítógép szenzorjainak az életműködés lehető legtöbb aspektusát, folyamatait kell figyelniük, mind a szervezet biológiai-, mind az életfenntartó ökológiai ciklusok tekintetében.

Tekintve, hogy az életjelenség nem más, mint az energia átalakulásának rendszerezett folyamata, azokat – hála korunk technológiájának – már érzékelni, mérni lehet.

Így az igazán ember-kompatibilis mesterséges intelligencia figyelme az energia kölcsönhatások szenzorok útján történő érzékelésével, a térinformatikai, egészségügyi rendszerek, adatbázisok összekapcsolásával kiterjedhet a személy szervezetének vizsgálatára, valamint mikro- és makro környezetére is. Képes az egyén (vállalat, kormány) és környezete közti kölcsönhatásokat vizsgálni, és minden közreható tényező érdekeinek megfelelő cselekvési javaslatokat adni a felhasználójának.

Az emberi érdekeknek megfelelő értékrend tehát nem csak individuális célokat veszi tekintetbe, hanem összhangban áll a teljes ökoszisztémával, szűkebb és tágabb szociális környezetével, társadalmi, gazdasági folyamtokkal, amely valamennyi életfeltételét biztosítja.

Mi a válasz a mesterséges intelligencia problémáira?

A mesterséges intelligencia akkor segíthet, ha a céljai ugyanazok, mint az emberi fajé és a természeté, és egyúttal képes figyelembe venni az egyén és a társadalom érzelmi tényezőit, viselkedésének, magatartásának mozgatórugóit, reakcióit.

KÜLÖNBÖZŐ CÉLOK – NINCS EGYÜTTMŰKÖDÉS

Ha az embereknek különböző céljaik vannak, más ideológiák, gondolatok vezérlik tetteiket, akkor nincs köztük együttműködés. Ez mind a szociális összhang, mind a természettel való létharmónia számára sok kockázatot hordoz. Egy önző, irracionálisan gondolkodó és tevékenykedő személy kezében minden szerszám, gép csak növeli a személy környezetével szembeni rizikófaktorát.

SPECIÁLIS CÉLFELADATRA FEJLESZTETT MESTERSÉGES INTELLIGENCIA – NINCS EGYÜTTMŰKÖDÉS

Amikor a személyt egy mesterséges intelligencia (A.I.) is segíti a céljai elérésében, akkor a saját szándékait sokkal nagyobb hatásfokkal lesz képes érvényre juttatni mint mások. A számítógép azt csinálja, amit bele programoztak. Mivel a mesterséges intelligencia alapvetően nincs tekintettel arra, hogy a személy szándékai milyen jellegűek, így az egyén súlyosan – eredendő erejét és képességét megsokszorozva – be tud avatkozni a közösség és a természet rendjébe.

A társadalmi érdekellentétek ezért elmélyülhetnek, hiszen az erőegyensúly felborulásával a konfliktusok erőteljesebbek lesznek. A kollektív célt nélkülöző mesterséges intelligencia és robot ezért veszélyes eszköz lehet egy tudatlan, vagy rossz szándékú ember vagy érdekcsoport kezében. A szabályozatlan értékrendű technológia tehát így csak a világban lévő káosz mértékét fogja növelni és az elnyomást fogja fokozni.

A mesterséges intelligenciától nem szabad azt remélni, hogy majd az meg fogja oldani azokat a súlyos egészségügyi, szociális és társadalmi problémáinkat, amelyeket nekünk eddig nem sikerült. Sőt, az ilyen jellegű gondjainkat inkább csak fel fogja erősíteni. Nem a mesterséges intelligenciától kell tartani, hanem attól, aki azt létrehozta és felügyeli.

ÖKO- ÉS HUMÁN-KOMPATIBILIS MESTERSÉGES INTELLIGENCIA – EGYÜTTMŰKÖDÉS

Az Öko- és Humán-Kompatibilis Mesterséges Intelligencia (H.C.A.I.) egy olyan számítógép, amelynek alapvető célrendszere, és kiértékelő szempontrendszere egyaránt megfelel az egyén, a közösség, a vállalat, a nemzet, az emberiség és az élő természet érdekeinek, így segítve, támogatva a felhasználóját.

Minden ember gondolatvilága különbözik valamelyest, és csak egyetlen közös nevezője lehet biztosan mindenkinek: ez pedig a fizikai univerzum, azaz az Élő Bolygó és a komplex ökoszisztémák működését szabályozó természeti törvények. Tekintve, hogy valamennyi ember ugyanazon a bolygón él, és a testük működése is egyazon törvényszerűségek hatálya alatt áll – aszerint működik, táplálkozásuk – anyagcseréjük –, tevékenységeik révén kölcsönhatásban állnak társaikkal, az élővilággal és a Földdel is.

Így ha az ember saját céljait ezekhez a természeti törvényekhez igazítja (nem áll ellentmondásba velük), – azaz, egyéni céljai végső soron a bolygó és a civilizáció túlélését is szolgálják – és a társai is így tesznek, akkor olyan értékközösség jön létre, ahol a közös érdek, és a kollektív célok iránti egyetértés alapján együttműködésbe kerülnek egymással, a természeti környezettel és az Élő Bolygóval is. Emberi minőségünkből fakadóan ez a felelősségvállalás morális kötelezettség is.

Válaszút előtt az emberiség

Soha nem volt még olyan sorsfordító korszak az emberiség ismert történelme során, mint amelyet manapság átélünk. Milyen utat választ az emberiség? Szintetikus világot építünk, vagy bolygóbarát civilizációt? Sokan aggódnak amiatt, hogy amennyiben idejekorán a szintetikus (mesterséges és természetidegen), és a géntechnológia felé vesszük az irányt, azt a folyamatot már soha többé nem lehet visszafordítani; viszont a biológiai testben megjelenő betegségek okait eddig még sehogyan sem sikerül megtalálni, és semlegesíteni. Ha ebben áttörést érnénk el, azzal hatalmas szolgálatot tennénk az emberiségnek.

Két alapvető ideológia harca látszódik:

A transzhumanista nézet szerint: Hogyan hozzuk létre olyan szintetikus életfeltételeket, létfenntartó környezetet és szintetikus testet, amely révén függetlenedhet a bolygótól az emberi faj. A mesterséges test (android) értelemszerűen felülkerekedik a biológiai alapokon működő szervezet betegségein, ezzel megszüntetve a Földdel és annak életfenntartó ökológiai rendszereivel való függőségi viszonyát, de egyúttal lemond annak gondoskodásáról;

Az életelvű ideológia barátainak legtöbb fejtörését az okozza, hogyan integráljuk életmódunkat a természetbe, és modern technológiánkat – a fejlődés fokozatossági elvének betartásával – hogyan hozzuk harmóniába az Élő Bolygó természeti rendjével; a természetbarát technológiák kifejlesztése révén hogyan biztosítsuk a hosszútávú túlélés és fejlődés feltételeit.

Az ember egy teremtett világba születik bele. Azt tekinti valóságnak, amely környezetbe felcseperedik, amelyet a szülei és az előző nemzedékek örökül hagytak számára. Az adott közösség, népcsoport túlélési esélyeit a hagyományokon alapuló kultúra, és erkölcsi szabályok, törvények jelentik. Ha ezt még azelőtt felrúgjuk és semmibe vesszük, hogy helyette időben nem tudunk egy jobbat, alkalmasabbat felkínálni, biztonságosabb életfenntartó rendszert biztosítani, sem az egyén, sem az egyénekből álló társdalom nem élhet túl.

Gyermekeinknek olyan világot kell alkotni, amelyben nem egy szintetikus környezetben találják magukat, hanem a természet tisztelete övezte magasrendű civilizációban.

A szintetikus világ nem felel meg a test természetes biológiai igényeinek, így az nem tud ahhoz alkalmazkodni – miáltal megbetegszik vagy betegségek folytonos fenyegetettségében senyved.

Az egészséges társadalom, nemzet létrehozásához szükséges fenntartható cselekvés kiinduló alapja tehát csak a természetes létfeltételek biztosítása lehet.

Hiába az elképesztően nagy ütemben fejlődő orvostudomány, az ember mégis fokozottan hajlamos a megbetegedésekre. Bár a fejlett civilizáció látszólag meghosszabbította a várható élettartamot, a betegségek kialakulásának gyökerét mégsem találja, csak a tüneteket tudja kezelni. Ennek alapvető okai vannak.

Sajnos, be kell látnunk, hogy az emberi faj rákos daganat lett a Földön. Semmi különbség sincs a civilizáció tevékenysége, és az élő szervezeten belül megindult rosszindulatú sejtburjánzás közt.

Ugyanúgy, ahogyan sok esetben a rákos megbetegedést a vírus úgy okozza, hogy módosítja a sejtek génállományát, az ember is hasonlóan vírusként módosítja az élő szervezetek genetikáját és így burjánzik el például az ipari mezőgazdaság a természetben.

Mit tesz a Föld? (Ez pusztán csak egy érdekes teória. Bár lehet, hogy igaz.)

Amikor a szervezetbe baktérium kerül, megemeli a hőmérsékletet, hogy a baktériumok számára kedvezőtlenné tegye azt. A magasabb hőmérséklet, azaz a láz, nem kedvez a baktériumok anyagcseréjének, és ezzel elviselhetetlenné teszi önmagát a betolakodó számára, így a bacilus megbetegszik és elpusztul. A Földön is valami ilyesmit figyelhetünk meg. Megemeli a hőmérsékletet, hogy az ember számára elviselhetetlenné tegye a klímát, s így az életfeltételeket…

Az élettudományok, különösen a kutató orvoslás szinte csak abban az irányban tevékenykedik, hogy az emberben megjelenő betegségeire szintetikus gyógyszereket alkalmazzon, és hatalmas kutatás folyik a génmódosítás irányában azzal, hogy a sérülékeny biológiai testet ellenállóbbá tegyék.

Lévén nem ismertek az emberi szervezetműködés alapvető törvényei, a tudományos vizsgálódásoknak nincs más lehetőségük.

Szinte elhanyagolhatók azok a kutatások, amelyek azt firtatják, milyen természetes étrend, és életmód volna megfelelő, hogy a szervezet ilyen módon megkapja mindazt, ami természetszerűleg megfelel számára, s így a test önmagát egészségesen tudja működtetni, kvázi megelőzve a betegségeket. Ráadásul eszement módon telítődik a környezetünk kémiai szerekkel, mérgekkel, amely lassan lehetetlenné teszi az egészséges táplálék előállítását.

A természetellenes szerekkel fokozatosan kiemeljük a szervezetet a természetes közegéből, és értelemszerűen helyette egy mesterséges létfenntartó rendszert kell létrehozni. Dacára az ámulatba ejtő tudományos eredményeknek, valóban felkészült a tudomány arra, hogy hasonlóan biztonságos, mesterségesen létrehozott környezetre cserélje az emberiség éltető közegét, mint amelyet évmilliárdok alatt a természet kifejlesztett?

Amíg azonban orvostudomány csak ebben az irányban fejlődik, érthető módon egyre jobban tudja igazolni törekvéseit a rövidtávon hatékony gyógyító terápiáival, és ezek a tudományos tények alapjául szolgálnak egy olyan nemzetközi bioetikai kódex elfogadásának, amely megengedi mind az emberi, mind az ember táplálékául szolgáló élőlények génmódosítását.

Ha ez bekövetkezik, azzal a kocka el lesz vetve. Nagyon nehéz lesz azt a nemzetközi egyezményt már visszafordítani, ami utat enged a génmódosításnak.

Sajnos, a mai napig nincs ütőképes, mondhatni tudományos igényességű kártyája ezzel szemben a természetes létharmónia szószólóinak. S ha az embereknek még választási lehetőségük sincs, akkor csak a kémiai gyógyászat, és géntechnológiák maradnak amit választhatnak, aminek az örökös függőségébe kerülnek. Az embernek többé nem lesznek értelmezhetők a klasszikus szabadságjogai, tekintve, hogy életműködésének feltételei egy érdekcsoport által irányított tudományos közeg kezébe kerül.

Transzhumanizmus

A világban zajlik az új – negyedik – ipari forradalom, amely voltaképpen a robotika által teszi még hatékonyabbá önpusztító, folyamatainkat, hathatóssá a “digitális diktatúrát”. A tudat és az értelem beszűkítését célzó, hamis életfilozófiákat és elferdített ideológiát terjesztő, kizsákmányoló gazdasági érdekeknek mindez nagyon is kedvez. A jelenlegi hatalmi erők mindent elkövetnek, hogy továbbra is kezükben tarthassák az irányítást.

Jól tudják, aki először megépíti a valódi kvantumszámítógépet és Mesterséges Intelligenciával (MI) össze tudja azt hangolni, azé lesz a hatalom. A kérdés, hogy mire használják majd. Fegyvert és modernkori rabszolgatartó béklyót csinálnak ebből is, vagy a technológia fejlődés vívmányai az emberiség javát fogják szolgálni.

Attól egyáltalán nem kell tartani, hogy a Mesterséges Intelligencia öntudatra ébred. Legfeljebb a lélek látszatát fogja majd kelteni komplex működése okán – avatatlan szemlélő számára. Az öntudatra ébredő – életre kelt gépekkel való riogatás abból a transzhumanista mozgalom ateista filozófiájából származik, hogy az élőlények az anyag magas fokú komlexikálódásának következményei, és maga az ember lelke – tudata – intelligenciája – elméje is az anyag úgynevezett önszerveződésének eredménye.

Amennyiben ezt az anyagelvű létmagyarázatot elhisszük, akkor tényleg okkal feltételezhetjük, hogy az általunk épített számítógép is képes lesz olyan komplex működést elérni, mikor egy ponton szert tesz a lélek minőségére és önálló öntudatra. Hiszen – mint ahogyan ez a kicsavart logika állítja – ez is olyan anyagból áll, és csakis anyagból, mint az ember. (A transzhumanisták szirgularitásnak nevezik azt az eseményt, amikor szerintük a számítógép fejlettsége eléri a végtelenbe ható tudásnak azt az emberi képességeket messze meghaladó “isteni, mindenható” fokát, amelynek eszménye ateista vallásosságot hozott a jelenkori liberális gondolkodásba. A világ technológiai arculatát formáló, a 4. ipari forradalom kiindulópontjának tekintett Szilíciumvölgy szakemberei vallásos meggyőződésű küldetéstudattal dolgoznak a világ ilyen értelmű átformálásán – a véleményük szerint a túlélés számára alkalmatlan biológiai emberi test szintetikussá tételén, az ősi, szerintük maradi kulturális gyökereitől elszakítva az egyéneket, s ez egy olyan szektaként működik már ott, ahol bármilyen szakrális gondolatot nevetségesnek találnak, és kiközösítenek bárkit, aki mást állít mint ők.)

A társadalom számára rendelkezésre bocsátott MI sem fogja az ember helyett a helyes kollektív életcélokat és stratégiákat önmaga kitalálni és meghatározni. A célalkotó mindig az ember marad

Ám az igazság az, hogy a gép mindig is lélektelen marad. Az ember, aki teremtette, az ad neki életet, és csak addig látszódik élőnek, míg közvetlen felügyelete alatt áll. Hiszen a számítógép az ember szellemi, a robotika pedig a fizikai képesség kiterjesztésének eszköze. Így nem szabad önmagától az MI-től várni problémáink megoldását, mert az MI mindig is alkotójának – tervezőjének – és felhasználójának szándéka szerint fog cselekedni. Mindaddig, míg a hatalom birtokosai egyéni célokat szeretnének megoldani, és valamilyen érdekek végrehajtói, az MI ennek szolgálatában fog állni. A társadalom számára rendelkezésre bocsátott MI sem fogja az ember helyett a helyes kollektív életcélokat és stratégiákat önmaga kitalálni és meghatározni. A célalkotó mindig az ember marad.

De hogyan lehet egy számítógépnek olyan kollektív célokat megadni, amelyek alapján az egész emberiség szolgálatában lesz képes működni, mikor azt látjuk, hogy megannyi filozófia, vallás, vallási irányzat feszül egymásnak, sokszor vért követelő konfliktusok során, és ezt még nekik sem sikerült megoldani?

a Mesterséges Intelligencia – legyen az a jövőben bármilyen fejlett – mindaddig, míg a nemzetek egymásnak ugrasztásában érdekelt rejtett befolyás alatt marad –, addig továbbra is az emberiség megosztottságát és szembenállását fogja még fokozottabban kiélezni

Világosan látszik, hogy míg saját maga, az ember sem tudja egységesen megállapítani saját fajának kollektív érdekeit szolgáló célrendszerét, addig teljesen értelmetlen azt várni egy géptől, hogy azt majd helyettünk, mindannyiunk megelégedésére képes lesz valahogy kiókumlálni. Így tehát, a Mesterséges Intelligencia – legyen az a jövőben bármilyen fejlett – mindaddig, míg a nemzetek egymásnak ugrasztásában érdekelt rejtett befolyás alatt marad –, addig továbbra is az emberiség megosztottságát és szembenállását fogja még fokozottabban kiélezni, mert a különféle ideológiák érdekérvényesítő erejét fogja növelni e hatékony eszköz által.

Mindentől függetlenül, az MI képes lehet olyan fejlett működésre, hogy “szabadjára engedve” okkal tartsunk viselkedésétől (akárcsak egy számítógépvírus esetében), amennyiben működését nem Asimov robotika három törvénye szabályozza, és az alap algoritmusának nem alapkövei azok az axiómák, amelyek mindenkor, bármilyen emberi felügyelet nélkülözve is, a természet és az ember túlélését garantáló döntéshozatalra és működésre kényszerítik.

(Természetesen az MI kiváló ürügy arra, hogy saját magukról a felelősséget áttolják a háttérben megbúvó, rejtett szándékkal működő tulajdonosai, hivatkozva arra, hogy nem ők, hanem a számítógép áll valamilyen döntés mögött. A Mesterséges Intelligenciát sohasem fogják tulajdonosai engedni teljesen autonóm módon tevékenykedni, mert azzal saját hatalmi érdekeiket is veszélyben tudnák. A “piros gomb” mindig egy bizonyos személy felügyelte alatt fog maradni. Egyedül csak a fanatikus, fatalista elmebeteg hekkerek tevékenységétől kell tartani, mert számukra minden mindegy alapon, perverz szórakozást jelent a káoszteremtés és a rombolás. A számítógépvírusok egy MI által koordinálva életveszélyesek lehetnek.)

Az ipari forradalomnak mindig a technokrata szellemiségű kormányoknak kedveztek. Ez a hamis nézőpont olyan teóriát juttat érvényre, amely teljesen tévútra téríti a társadalmakat. Ugyanakkor a tudományon alapuló technológia tagadása pedig a fejlődéstől zárja el az emberiséget. Ebben kell tehát megtalálni a megfelelő arányokat.

A közproblémák, kérdések, politikák és programok alapvető tényezőit mindig a teljes rendszer egymástól függő alkotóelemeinek kell tekinteni és értékelni, amelyből nem szabad kifelejteni az embert, mint szellemi lényt. Ha ezt megengedjük, akkor voltaképp az emberből – mint fizikai és szellemi összetevőből – kivonjuk a szellemit, miáltal csak a teste, mint látható rész marad, s amely immáron gazdátlanul hagyva, kínálja magát másvalaki kontrollja számára. Az életelvű (szellemtudatú) megközelítés lényege abban áll, hogy az anyagi világ problémáit nem a probléma halmazon belül próbáljuk megoldani, hanem egy külső nézőpontból tekintve. Az anyagi világ rendezettségét nem önmagából kiindulva, hanem egy magasabb rendű rendezőelv hatása alá tudjuk vonni.

Kitörési pont

Vajon, mit kínálhat hazánk számára a Mesterséges Intelligencia ügyének nemzetstratégiai szintre emelése, s mit adhat ily módon nemzetünk az egész emberiség számára?

Az első ipari forradalom a fosszilis energiaforrásokon alapulva alakította ki mai világrendünket. Az energiahordozókat birtokló hatalmak azóta is kezükben tartják a technológiákat, a gazdaságot, a tudományt, s ezzel uralják a bolygót – hazánkat és kultúránkat is sakkban tartva. Ám ez a hatalmi rendszer most kikezdhetővé vált.

A magyarság számára ez a mostani átrendeződés egy kivételes történelmi alkalmat jelent a felemelkedésre, és a nemzeti önbecsülésünk visszaszerzésére

A történelem ipari forradalmai mindig társadalmi átalakulásokat eredményeztek, s új világrend, új világszerkezetek alakultak ki. A magyarság számára ez a mostani átrendeződés egy kivételes történelmi alkalmat jelent a felemelkedésre, és a nemzeti önbecsülésünk visszaszerzésére. Olyan lehetőség ez, amikor e folyamatok élére állhatunk, és ezt nem energiaforrásokon, ásványkincseken alapulva lehet megtenni – amelyekből nekünk nagyon kevés van –, hanem azáltal, amivel bővelkedünk, a nagyszerű képességeinken alapuló kreativitásunk, többsíkú gondolkozási képességünk, a csodás természeti adottságaink, valamint egységes koncepció felállításával, profi szervezés képessége által.

A jelenlegi paradigmák és technológiai alapokon fejlesztett Mesterséges Intelligenciában (MI) és robotikában azok lesznek a nyerők, akik nagyobb teljesítményű számítógépet építenek és képzettebb, kreatívabb informatikusokat, mérnököket tudnak nagy számban képezni és alkalmazni. Az ebben való előrejutás ismét pusztán erőforrás, pénz kérdése. Ebben Magyarország megint csak nem tud versenyképes lenni a nagyhatalmakkal és gazdasági “Passzátszél fújókkal szemben”, és hacsak ki nem találunk valami korszakalkotót, mindössze a technológiai felzárkózás érdekében leszünk képesek lépéseket tenni, és ismét csak sereghajtók maradunk.

Ám a tudás által – amely szellemi erőforrás – versenyképesek lehetünk a Mesterséges Intelligencia fejlesztése terén. Nem az a lényeg, hogy hányan vagyunk, hanem milyen minőséget képviselünk. A magyar nép számára a tudás jelentheti a fennmaradásának egyetlen esélyét. A fizikai munka terén labdába sem tudunk rúgni más országokkal szemben. A fizikai erőfeszítések síkján a győzelem puszta mennyiségi – létszám – kérdése. Az erősebb győz.

Az érvényesülés résnyi lehetősége ott nyílik ki, hogy a negyedik ipari forradalomban minden látszat ellenére nem a digitalizáción alapuló hírközlési technológiában, robotikában jól teljesítők lesznek a nyertesek, hanem azok, akik kifejezetten az MI terén kerekednek felül, vagy alkotnak eredetit. Minden mást megelőzve, ezért a világon az MI fejlesztése a legfőbb stratégiai cél, ugyanis az MI lesz az, ami a közeljövőben minden más folyamatot, rendszert irányítani, szabályozni, felügyelni fog. És itt van az a kínálkozó lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztanunk.

Persze, tudnunk kell azt, miként kerekedjünk felül a puszta számítási kapacitáson a jelenlegi szoftvereket kenterbe verő új algoritmussal, és olyan beleprogramozott alapvető kiértékelő szempontrendszerrel, amely messze meghaladja a mostani rendszerek teljesítőképességét, és hasznosságát. Ez a dominancia túl azon, hogy növeli a szabadságfokunkat és szuverenitásunkat, a tudomány, a gazdaság, az egészségügy és az oktatás valamennyi területére elképesztő erejű fejlesztő hatást fog kifejteni.

A Mesterséges Intelligencia és a kvantumszámítógép fejlesztésénél nem számít, hogy mekkora az ország

A Mesterséges Intelligencia és a kvantumszámítógép fejlesztésénél nem számít, hogy mekkora az ország. Hazánk az alapvető erőforrások birtokában van, a kutatóintézeteink szinte minden adottsággal rendelkeznek már most is az eredményes fejlesztés elindításához. A működőképes berendezés központi agya pedig jóformán egy szobában elfér.

Nem szabad “tokkal-vonóval” átvennünk másvalaki érdekszférájában fejlesztett kész informatikai (MI) rendszert – akár globális informatikai vállalat, akár más kormány kínálja azt –, mert onnantól kezdve kiszolgáltatott helyzetben leszünk. Semmiféle intimitásunk, titkunk nem lesz, többé nem védhető semmilyen szellemi termékünk, nemzetbiztonságunk, nem tudjuk magunkat az ártó szándékoktól megvédeni, társadalmi, gazdasági szerkezetünk transzparenssé és átjárhatóvá válik.

A Mesterséges Intelligencia (különösen kvantum-számítógép erőforrás alapon) olyan potenciával bír, amely jóval meghaladja egy analóg vagy egy fejlett digitalizált kormány kormányzási képességét. Elképesztően hatékony döntéstámogatója tud lenni egy vállalat, egy kormány kezében, amely így messze meghaladhatja a jelenlegi lehetőségeit.

Az MI-nek tehát alapvető nemzetstratégiai témakörré kell emelkednie, mert ha e témában lemaradunk, megint csak lemorzsolódik nemzetünk, és hosszú-hosszú időre bebiztosítjuk magunknak a technológiai – és ebből adódóan a politikai-gazdasági gyarmati sorsot.

Az MI-t a Parlamentnek (Kormánynak) saját magának kell jelentőségéhez mérten megfelelő felelősséggel az érdekszféráján belül tartania, ha nem akarja, hogy helyette más kormányok vagy technológiai óriáscégek “irányítsák” vagy rejtett módon befolyásolják az államot, a nemzetet, a gazdaságot az állampolgárokat.

A digitalizáció hatása valami olyasmi a nemzetállamok szellemi, közösségi kohéziójára, egységes kultúrájára nézve, mint az óceán közepén fekvő, a tengerszint feletti magasságot alig meghaladó sziget helyzete, amely népessége az emelkedő vízszint ellen hosszútávon semmit sem tud tenni, s az lassan, feltartóztathatatlanul ellepi. A túlélést jelentő megoldást a hagyományostól teljesen eltérő felismerések teszik csak lehetővé.

Amennyiben hazánk (emberiség) technikai civilizációjának fejlődését ésszerű csatornában akarjuk tudni, azt nem lehetséges konvencionális értelmezési keretek közt megtenni. A virtuális világból származó problematikák értelemszerűen paradigmaváltás nélkül megoldhatatlanok.

Mivel nincs valódi szakértője a témának, jobb híján a maguk szakterületén kiváló szakemberekre van bízva olyan területnek a kezelése is mint a digitalizációs, infokommunikációs stratégia alkotás. Jellemzően az ő munkájuk a fellelhető szakirodalmak, publicisztikák, kutatások elemzésében merül ki. Nagyon tájékozottak és kiműveltek lehetnek a világban zajló folyamatok látszó felszínével kapcsolatban, és ez alapján alkotnak véleményt. Így a digitalizációs stratégia alkotás arról szól, hogyan alkalmazkodjunk a technológiák alkalmazásba vételén keresztül a korszerűnek és példaképnek tekintett nemzetközi trendekhez. A nagy lelkesedéssel zajló Ipar 4.0-ás folyamatok mindeközben csendesen dehumanizálják a társadalmat, amiből ily álságos módon mi is kivesszük önpusztító részünket.

A digitalizáció kérdésköre interdiszciplináris társadalomtudományi kérdés.

Sem jogi, sem intézményi, sem személyi feltételei jelenleg nincsenek meg a Kormánynak a kezében ahhoz, hogy a technológiai élmezőnybe jutás érdekében eredményesek legyünk a digitalizációs átalakulás során, és ne csak mások által diktált trendekhez idomuljunk. Ha csak utánozni vagyunk képesek a fejlettnek számító gazdaságokat, akkor a mindenkori legfejlettebb hightech rendszerek helyett, csak az elavultnak számító, középszerű technológiákat lesz módunk alkalmazni. A legfejlettebb techonógiákat sohasem fogják önként átadni nekünk, mert ahogy a történelemben látjuk, mindig a technológiai fejlettség biztosította a hatalmat. Ez persze nem csak hazánk sajátossága, hanem az egész világon általános tünetegyüttes. A technológia másodrangúságból származó bizonytalanságok sakkban tartanak minket.

Az emberiség korszakunkban létezésének határmezsgyéjére került, elbukhat, vagy sokezer éves tudományos és szellemi vágya teljesedhet ki, és felmagasodhat. Ám ésszerűségen és bölcsességen, magas erkölcsi-etikai szinten alapulva a természet rendjének helyes sínjére fektethetjük az önkényes érdekeken és elveken alapuló innovációk irányát Lehetővé téve a társadalmi, gazdasági, tudományos technikai vektorok összehangolását, az emberközpontú, öko-tudatos technikai társadalom továbbfejlődését és felvirágzását.

A gépeink helyes viselkedésének “tanítása” rákényszerít minket az igazság feltárására

Nem arra kell törekednünk, hogy a gépeink váljanak mostani állapotunkhoz hasonlatossá, mert ezzel csak tovább szaporítjuk a természettel szemben elkövetett szabályszegéseink számát és öngólt rúgunk. A gépeink helyes viselkedésének “tanítása” rákényszerít minket az igazság feltárására, hiszen hogyan oktatatnánk valakit (valamit) a helyes értékrendre, amelyről magunknak sincsenek megfelelő ismereteink. A gépeink tanítása közepette mi magunknak kell ráébrednünk saját valódi identitásunkra, társadalomban, az élővilágban, az univerzumban betöltött szerepünkre.

A felemelkedést egyetlen egyén, közösség vagy nemzet sem tudja a többieket hátrahagyva végrehajtani. Ugyanis az azonos fajhoz tartozás, a Föld, az élővilág összefüggés rendszerének hatálya, és ebből származtatott kötelezettségek alatt állunk.

E koncepció az eredeti kibernetika (1948) – az élő- és gépi rendszerek irányításának és szabályozásának interdiszciplináris tudománya – szülőatyjainak (Norbert Wiener, C.E. Shannon, W. Ross Ashby, Neumann János, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Szent-Györgyi Albert) eredeti szándékaira, irányelveire és ezek hiánypótló kiegészítéseként további kulcsfontosságú felfedezésekre épül.

Most először nyílik lehetőség az emberiség minden tudásának és technikájának egyesítésére a “tudományok tudománya” életre keltésére

A XX. században végbement tudományos vívmányok és az eredeti kibernetika céljainak (az életelvek gyakorlati alkalmazásba vétele, a tudományok egységesítése) rehabilitálása és kiterjesztése által most először nyílik lehetőség az emberiség minden tudásának és technikájának egyesítésére a “tudományok tudománya” életre keltésére – a LifeCybernetics tudományszervező képessége által.

Norbert Wiener – a Kibernetika atyja

Norbert Wiener (1894-1964) amerikai matematikus, filozófus – A Kibernetika: az élőlények és gépi rendszerek irányításának és kommunikációjának tudománya – megalapítója

„Elhatároztuk, hogy az önműködő vezérlésnek, illetve a hírközléselméletnek az egész területét akár gépről, akár emberről van szó, a Kibernetika névvel fogjuk jelölni, amelyet a görög kübernétész, vagyis a kormányos szóból képeztünk. (…) Szeretnék utalni arra a tényre is, hogy a hajó kormányszerkezete valóban a visszacsatolási mechanizmusok egyik legkoraibb és legjobban kifejlesztett formája.”

„Ezt a problémakört azon egyszerű oknál fogva jelöltem a »kibernetika« szóval, mert a biológiai és műszaki tudományokban manapság végbemenő folyamatokban sok egymáshoz közelálló folyamatot találtam, és olyan szóhasználatra törekedtem, amelyben a különböző rokonsága kifejezhető és felismerhető”

“A Kibernetika a tudományok történetében az első tudatos kísérlet azoknak az organizációs elveknek a műszaki konstrukciós gyakorlati alkalmazására, amelyek a legmagasabban szervezett rendszerekben, ti. az élő szervezetben megfigyelhetők.”

“A Kibernetika nem elkülönült rendszereket vizsgál, hanem azok valamilyen összességét, amelybe általában beletartozik az egész Világmindenség. Ennek a tudománynak számításba kell venni azt a sokféle kapcsolatot, amely bonyolult rendszerek egyes részei között törvényszerűen kialakul, és meghatározza azok tulajdonságait, viselkedését, fejlődését, halálát és reprodukálása módját. A Kibernetika által felvetett problémák sokszor meghökkentően újak, az eredmények meglepőek; ennek az az oka, hogy olyan távoli tudományterületeket kapcsolnak össze, mint például a matematika, a műszaki tudományok és a biológia.”

Wiener a kibernetika fogalmának meghatározásánál fontosnak tartja a gépek, az élő szervezetek és a társadalom tanulmányozását. Ez alapvető jelentőségű a kibernetikáról kialakítandó szemléletünk szempontjából.

Norbert Wiener végiggondolva a Kibernetika jövőjét, a következőket írja 1950-ben megjelent “The Human Use of Human Beings” c. könyvében:

“A társadalomnak nem szabad számítógépeket használni fejlődési programjának kidolgozására és megvalósítására. A valódi szabadság az objektív törvények felismerésében és felhasználásával rejlik. Ez lehetetlen számítógépek nélkül, ha nagy mennyiségű információt kell gyorsan feldolgozni, bonyolult eljárással. Csak így ismerhetjük fel a legfontosabb tendenciákat, és találhatjuk meg az optimális megoldásokat. A gépekkel sokkal tökéletesebben lehet majd irányítani, mint a gépek nélkül. Gondoljunk csak arra hogy a gép által ajánlott megoldás váratlan és veszélyes következményekkel is járhat számunkra. Ezért semmi sem ment fel bennünket döntéseinkért való felelősségünk alól, ha nem akarunk olyan társadalomba jutni, amelynek stabilitását a „körültekintéssel és tudatosan primitív igazságtalanság” tartja fenn. (..) Ez azt jelenti, hogy nem támaszkodhatunk teljesen és vakon egyetlen kritérium alapján hozott döntésekre, hanem figyelembe kell venni ideáljaikat, a társadalom kívánatos felépítéséről alkotott elképzelésünket, az emberi viszonyokat és nem utolsósorban magát az embert, akár elektronikus, akár bürokratikus gépről van szó. Az emberi társadalom fejlődésének záloga az egész haladó emberiség, az összes gondolkodó emberek aktív, szabad és független erőfeszítése.”

“A modern embernek, és különösen a modern amerikainak, bármennyire is van know-how-ja, nagyon kevés a tudása. Ő el fogja fogadni a rendkívüli képességű géppel hozott döntéseket anélkül, hogy túl sokat vizsgálná az ezek mögött meghúzódó motívumokat és alapelveket… Bármely, döntéshozatal céljából gyártott gép, ha nem rendelkezik a tanulás erejével, teljesen szó szerint gondolkodik. Jaj nekünk, ha hagyjuk, hogy döntsön magatartásunkról, kivéve, ha korábban megvizsgáltuk a működésének törvényeit, és teljes mértékben tudjuk, hogy viselkedését a számunkra elfogadható elvek szerint fogja végezni! Másrészt, a gép, amely képes tanulni és a tanultak alapján döntéseket hozni, semmiképpen sem lesz kötelezve olyan döntések meghozatalára, hogy az számunkra elfogadható legyen, vagy amelyeket nekünk kellett volna meghoznunk. Aki ezzel nincs tisztában, a gépre hárítja a saját felelősségének problémáját.”

Komoly aggodalmát fejezte ki afelett, hogy “…diktátorok egy csoportja kibernetikai gépek segítségével megkaparinthatja a hatalmat egy ország vagy az egész Föld felett. Meg lehet érteni a haladó tudósok gondterheltségét az egész világon, akik a tudomány és technika viharos fejlődésének társadalmi következményeiről gondolkoznak. Korunkban fennáll az a veszély, hogy a természet erői, amelyeket az ember szabadított fel, ellene forduljanak.

A gépek veszélye a társadalomra nem a gépekből fakad, hanem a gépnek ember által való felhasználásából. A valódi veszélyt az jelenti, hogy ezeket az önmagukban veszélytelen gépeket egy kis csoport felhasználhatja az emberiség feletti uralmának megszilárdítására.”

PROBLÉMA

CÉL

“Új [digitális] Honfoglalás”

MEGOLDÁS

MIT TEGYÜNK?

MI LESZ A HATÁSA?

Az úgynevezett “Humán-kompatibilis Mesterséges Intelligencia” kutatása a világ tudományos érdeklődésének egyik legfőbb kérdése

A technikai fejlődés létkérdés az emberi faj számára. Ám a technikának az ember szellemi fejlődését kell szolgálnia, máskülönben leromboljuk a környezetünket és önmagunk létfenntartó rendszereit.

Az egész történelem a technológia formáló erején keresztül alakult ki.

Ez ezt jelenti, hogy nem pusztán csak magára hagyjuk a Mesterséges Intelligenciát, hogy mintegy önmagától tanuljon (Deep Learning), hanem folyamatosan oktatjuk is a természettörvények működési szabályaira

Egy olyan skálázható rendszert tudunk megalkotni, ami az egyén tettrekészségén át, a társadalom minden szereplője számára meg tudja adni a cselekvés és a konvergencia lehetőségét

A természet kutatását végző tudományoknak napjainkig esélye sem volt a világ komplexitását egységesen értelmezni, és az életelvek axiómáit rendezett formában a társadalom számára alkalmazható formába önteni

A Kibernetikát háttérbe szorítva a Mesterséges Intelligencia lett ma a legfőbb gazdasági, társadalmi, katonapolitikai stratégiai témakör

Mindez elősegíti, hogy hazánk regionális és globális innovációs központtá váljon

A nemzet értékét az emberi erőforrás minősége jelenti

A fenntartható állami népességpolitikai irányelveknek még kifejezettebben kell megjeleníteniük az egészséges létfeltételek és a gazdasági létbiztonság összhangját.

Ha meg akarjuk érteni a természeti jelenségeket, akkor a különféle tudásanyagokat egyetlen megértéssé kell ötvözni

Az olyan technika, amely szennyezi az életfenntartó rendszerünket – az Élő bolygót, az nem haladás. Az igazi haladás az, amely egyszerre szolgálja az emberiség és a természet javát.

Ha egy vállalatvezető tényleg olyan céget szeretne építeni, ami a jövőben is virágzik, nem teheti olyan termékekkel, amelyek a környezetet összeomlasztják, hiszen ezzel ezzel együtt voltaképpen idővel saját vállalata is összeomlik.

Ekkor a társadalmi és vállalati célkitűzések azonossá válnak, s mivel egyaránt az üzlet és a társadalom közös érdekeit szolgálják, mindkét szegmensnek hosszútávú fenntarthatóságot indukálnak.

A negyedik ipari forradalom és az ezzel együtt járó mesterséges intelligencia jelentette rizikók a legmagasabb tudományos érdeklődés fókuszában állnak jelenleg.

Egy igazán biztonságos mesterséges intelligencia a végletekig körültekintő, racionális, mert csak ez a működési állapot jelent valódi hasznos döntés támogatást a felhasználója számára.

Az embernek tanulni kell, hogy életben maradjon, és bármilyen célját elérhesse. A tudásának, kompetenciájának mértékében van módja tehetségének kibontakoztatására, a tökéletesedésre.

Megértés = szabadság

A Mesterséges Intelligencia tehát igencsak nélkülözhetetlen az emberi faj magasabb létállapotba jutásához, hiszen az életműködés magasabb szintű megértése által nagyobb mozgástérre, több szabadságra tehet szert.

A Mesterséges Intelligencia tehát növeli az emberi faj azon képességét, hogy igazán élni tudjon, és az Élet egyre nagyobb megértésén keresztül felülkerekedhessen biológiai, fizikai korlátjain, és módja legyen törekednie a magasabb létállapotok felé.

Kollektív cél

Az ökoszisztéma addig marad fent, míg valamennyi bennük élő életforma azt a táplálkozást folytatja, amely természetszerűleg megfelel számára.

Anyag = energia.

Így az életjelenségeket energetikai rendszerként felfogva, az emberi test célja, működése, működésének feltételei is érhetővé válnak.

A mesterséges intelligenciának ugyanazokkal az alapvető célokkal kell rendelkeznie mint a humán, illetve ökológiai rendszereknek

KÜLÖNBÖZŐ CÉLOK – NINCS EGYÜTTMŰKÖDÉS

SPECIÁLIS CÉLFELADATRA FEJLESZTETT MESTERSÉGES INTELLIGENCIA – NINCS EGYÜTTMŰKÖDÉS

ÖKO- ÉS HUMÁN-KOMPATIBILIS MESTERSÉGES INTELLIGENCIA – EGYÜTTMŰKÖDÉS

A társadalom számára rendelkezésre bocsátott MI sem fogja az ember helyett a helyes kollektív életcélokat és stratégiákat önmaga kitalálni és meghatározni. A célalkotó mindig az ember marad

a Mesterséges Intelligencia – legyen az a jövőben bármilyen fejlett – mindaddig, míg a nemzetek egymásnak ugrasztásában érdekelt rejtett befolyás alatt marad –, addig továbbra is az emberiség megosztottságát és szembenállását fogja még fokozottabban kiélezni

A magyarság számára ez a mostani átrendeződés egy kivételes történelmi alkalmat jelent a felemelkedésre, és a nemzeti önbecsülésünk visszaszerzésére

A Mesterséges Intelligencia és a kvantumszámítógép fejlesztésénél nem számít, hogy mekkora az ország

A gépeink helyes viselkedésének “tanítása” rákényszerít minket az igazság feltárására

Most először nyílik lehetőség az emberiség minden tudásának és technikájának egyesítésére a “tudományok tudománya” életre keltésére

Norbert Wiener végiggondolva a Kibernetika jövőjét, a következőket írja 1950-ben megjelent “The Human Use of Human Beings” c. könyvében: